Két ember ment Pilátushoz, hogy Jézus eltemetéséhez engedélyt kérjen. Nikodémus és Arimathiai József. Péntek délután volt, közel a szombathoz. Miután az engedélyt megkapták, elhelyezték Jézus testét a sírban, ráhengerítettek egy követ, és elmentek, hogy megünnepeljék a szombatot. A zsidók nem érezték teljes mértékűnek diadalukat. Nehogy tanítványai ellopják testét, és azt állítsák, hogy feltámadott, őrséget állítottak a sír mellé. A követ pedig lepecsételték. Jézus pihent a sírban a szombat szent órái alatt. Vasárnap hajnalban egy hatalmas angyal jelent meg. Elhengerítette a követ. Az őt körülvevő fény szinte megvakította az őröket, akik mint a holtak estek össze. Jézus kilépett a sírból.
Vasárnap reggel asszonyok csapata érkezett a sírhoz, akik be akarták balzsamozni Jézus testét. Megdöbbenve látták, hogy a kő nincs a helyén, és a sír üres.
Ezután Jézus megmutatta magát Máriának és a tanítványoknak. A tanítványok között nem volt ott Tamás. Amikor a többi tanítvány beszámolt neki Jézusról, Tamás így szólt:
Hacsak nem látom a szegek helyét a kezein, és nem bocsátom kezemet az oldalába, én nem hiszem, hogy feltámadt.
Egyszer, amikor Tamás is a tanítványok között volt, megjelent köztük Jézus.
Gyere ide Tamás!
Megmutatta neki kezét és oldalát. Tamás meglepődve kiáltott fel.
Én Uram én Istenem!
Jézus negyven nap múlva kiment tanítványaival az Olajfák hegyére. Elbúcsúzott tőlük, és felemelkedett a felhőkön a Mennybe. A tanítványok vágyakozva néztek utána. Az angyalok, akik ezután megjelentek, a tanítványoknak azt mondták, hogy amiképpen látták Őt felmenni, úgy fog eljönni.
Bizony, jövel Uram Jézus! Jel 22;20/b.JÉZUS FELTÁMADOTT! JÉZUS ÉL!
HARMADNAPON FELTÁMADOTT!
"Isten abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy
Krisztus már akkor meghalt értünk,
amikor még bűnösök voltunk."
(PÁL LEVELE A RÓMAIAKHOZ 5:8)