"Valamennyien adventi vágyakozást hordozunk magunkban, mert a fészekből kiesett madárként kiált lelkünk Isten után. "(Lev Tolsztoj)

Válasz

ADVENTI AJTÓ

"Ímé az ajtó elõtt állok és zörgetek." Jelenések 3,20 Az ajtó egy különös valami. Elválaszt és összeköt. Az ember és Isten közötti ajtót azonnal a bûneset után az ember zárta be. Öltözött, bújt, magára zárta az ajtót. Milyen õszintén el lehetett volna még akkor mindent mondani az Úrnak. Hiszen õ kérdezett: "Avagy talán ettél a fáról, melytõl tiltottalak?" (1Móz 3,11). Isten még kereste a kapcsolatot az emberrel, õ még zörgetett. Jól tudta, mi történt, mégis zörgetett. Az ember pedig hazugságaival, kifogásaival bezárta az ajtót. Azóta minden ember zárkózott, bizalmatlan, és ez teszi tönkre az életét. Vannak dolgok, amiket nem szeretnénk, hogy kiderüljenek. Ha beszélünk, sok minden világosságra jön. Inkább nem nyitom ki a számat. A bûneset után elkezdõdött a képmutatás, ami azóta is tart. Aztán Isten is bezárta az ajtót. Az Éden ajtajába odaállította a Kérubokat. Megszûnt a közösség Istennel. Négyezer év zárt ajtók mögött! A négy adventi gyertya a négy évezredet jelképezi. Jönn ek a próféták, hangzik az Ige, vannak kijelentések, ígéretek. De igazi mély kapcsolat nincsen. Nincs Atya! Nincs szeretet, nincs igazi öröm! Lehet így élni?! Kinyílik-e még egyszer ez az ajtó? Ki nyithatja ki? Aki vétkezett? Nem, Testvér - csak az Isten-ember, Aki Isten és ember. Az õ áldozata az Emberfiának áldozata. õ mondja ki a döntõ szót: "Elvégeztetett!" A templom kárpitja, a csukott ajtó a tetejétõl az aljáig kettérepedt. Megnyílt az ajtó! Lehet bemenni. Tudsz-e örülni annak, hogy Jézus nevében mehetsz az Atyához? Jézus a testének kárpitján át megy az Atya elé. Bemutatja az áldozatot, és Isten megbékél az emberrel."

Válasz

Áldott Adventi vasárnapot

Válasz