Az ember mulandósága

Istenben nincs múlt és jövő, hanem Ő egy örök jelenben él meg mindent, ezért nyilatkoztatja ki esetenként a jövőre vonatkozó prófétikus eseményeket is úgy, mintha már megtörténtek volna. “Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap...” (5. vers). “...egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő, mint egy nap” (II. Pét. 3,8.).

Isten örökkévalóságának szemlélése olyan vágyakat szabadít fel az ember lelkében, amelyek már szinte feledésbe merültek, másrészt viszont az Istennel való kapcsolat újrafeleleveníti bennünk. A hívő ember reménységét éppen ezért az hevíti, hogy az időből nem a semmi és az elmúlás felé menetel, hanem az örökkévalóság felé. Itt ugyan még csak részletekben élünk, percekben, órákban, és években: most még csak életünk mozaik-köveit rakosgatjuk, egyszer azonban a teljességet élhetjük meg. A zsoltáríró szomorúan megállapítja, hogy most még “a mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük nyomorúság, amely gyorsan tovatűnik, mintha repülnénk” (10. vers).

Te mit értettél meg az örökélet szó hallásából, igéretéből? Hiszed-e?  Reménykedsz-e?

“Azért legyen tehát az ív a felhőben, hogy lássam azt és megemlékezzem az örökkévaló szövetségről...” (I. Móz. 9,16/a.). “Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme” (Zsolt. 106,1.). A Jelenések könyve ezért beszél úgy Istenről, hogy Ő a kezdet és a vég, az alfa és az omega; “aki van, és aki volt, és aki eljövendő” (Jel. 1,8.), mert a mi Istenünk mindig létezik és van, és Benne van mindennek a kezdete és a vége.

Te neked kedves Olvasó, Neked mit jelent: ISTEN és az Örökkévalóság? Várod-e ŐT!

Ha  őszíntén szeretnél válaszolni, itt most megteheted!