Igen, a vég ideje van itt - sok próféta, apostol vágyakozott ebben az időben élni -, és bár nem tudjuk pontosan, hogyan megy majd végbe az, amit a Szentírás megmutat nekünk előre, várva várhatjuk a mi drága Megváltónkat, amint eljön az ég felhőiben. Ez az áldott reménység az, ami nekem is erőt ad itt ezen a nyomorúságos, szörnyűségekkel telt földön, ahol e világ fejedelme folyamatosan küzd értünk. Sajnos - lássuk be -, mivel gyarló emberek vagyunk, néha elbukunk, s ilyenkor a gonosz nagyon örül ennek, de mivel ISTEN A SZERETET, a megbocsátás, minden, ami JÓ, felemel és - ha kérjük, megbánva és meggyűlölve bűnünket - megvigasztalva karjába zár minket. Ezt a számunkra érthetetlen, végtelen szeretetet kellene hirdetnünk minden embernek, és valóban: az aratnivaló tényleg sok, észre kellene csak vennünk, mert a munkás meg tényleg kevés.
Jézus munkáját segíthetjük, dicsőséges visszajövetelét siettethetjük, ha végezzük az aratás gyönyörűséges munkáját. S miközben ezt a munkát
végezzük, mi is fejlődünk, átalakulunk, s Vele és Benne élünk addig is.. az lenne az ideális, ha állandóan Rá tudnánk hagyatkozni... ezt is el lehet érni, bár tudom, tapasztalatból, nem mindig könnyű....

Előzmény

Válasz

Köszönjük Marikának és Lacinak!

A vég időben élünk, Isten felhívja a figyelmünket a jelekre és arra is, hogy mit kell tennünk! Így a szüntelenül való imádkozásra is, a mélyreható - könyörgő imára: Jézus felhív bennünket, hogy mondjunk el egy merész imádságot." Az aratnivaló sok, de a munkás kevés, kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásba" Lk.10:2. " Aratás Ura, teljes szívemből könyörgök Hozzád, hogy küldj munkásokat az aratásodba, és én felajánlom magam Neked, hogy kezdd a sort velem." Kész vagy válaszolni erre a felhívásra?

Válasz