Vacsora Jézussal

„Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki
meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok,
ő pedig énvelem.”

Jelenések könyve 3:20




Jézus tud a dolgainkról. Ismeri cselekedeteinket,
szavainkat, gondolatainkat, motivációinkat egyaránt. Ismeri a mai kereszténység
önelégült állapotát is, melyből az egyetlen kiút az őszinte megtérés.




Nincs ebben semmi új, hisz talán ismerjük milyen büszkeség
jellemezte a régi Laudiceát. Amikor egy földrengés elpusztította a várost, visszautasították
a rómaiak segítségét, és önerőből építették újjá. Híresek és gazdagok voltak a
fekete gyapjúnak és orvosi szereiknek köszönhetően. Jézus mégis azt mondja,
hogy te vagy a „nyomorult,
a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen”.




A nem túl hízelgő szavak még inkább
megsebeznének, ha Isten rólunk mondaná mindezt. A dorgáló szavakkal nem
lesújtani akar Istenünk, hanem észhez téríteni. Biztosan hallottunk már a
Király új ruhája című meséről. A történet szerint két csaló felajánlja a hiú
királynak, hogy olyan csada-kelmét készítenek neki, ami láthatatlanná válik
azok előtt, akik méltatlanok a tisztségükre vagy mérhetetlenül ostobák. Mivel
senki nem látott semmit - mert nem is volt mit látni – úgy tettek a királlyal
együtt, mintha ők látnák a csodálatos kelmét. Amikor a népnek is meg akarta
mutatni új szerzeményét, egy őszinte gyermek így kiáltott fel: „hiszen, nincs
rajta semmi”.




Azért tettem ezt a kis kitérőt, hogy még
inkább érezzük Jézus kopogtatásának erejét. Lehet, hogy mi eljátsszuk, hogy mi
vagyunk a legszebb, legjobb keresztények, de Jézus szelíden azt mondja: „de
hiszen nincs is semmi érdemed”. Épp ezért hív megtérésre. Arra hív, lássuk
tisztán magunkat és fogadjuk be őt.




Előkelő emberekhez nem könnyen juthatunk el,
és most Jézus a Királyok Királya maga kopogtat, hogy szeretne bejönni életünkbe
és közösséget alkotni velünk. Mi gátol, hogy beengedjük?