„Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten.”

Korinthusiakhoz írt első levél 13:12

„Tükröm, tükröm, mond meg nékem, ki a legszebb a vidéken?” - hangzik a kérdés egy mindannyiunk számára jól ismert mesében. A tükör fontos szerepet játszik az emberek helyes önképének kialakulásában, de túlzott használata hiúságuk táplálójává válhat. Manapság nincs ház tükör nélkül, s talán egyikünk sem indul el ma reggel anélkül, hogy tükörbe nézne.

Nem így volt ez régen. A tükör a régi időkben különleges luxuscikknek számított. Feltalálása előtt a víz sima felülete töltötte be valamelyest a szerepét. Az ókori Keleten használt első tükrök voltaképpen ezüstből, rézből, majd bronzból készült fényesre csiszolt lemezek voltak. Ezek a tükrök csak újkorukban, viszonylag rövid ideig mutattak tiszta képet. A levegővel érintkezve ugyanis igen hamar oxidálódtak és fokozatosan elhomályosodtak. Nagy értékük miatt azonban még így is mindaddig használták őket, ameddig teljesen tönkre nem mentek. Ilyen tükörre kell gondolnunk tehát, amikor ezt az igét olvassuk.

Isten azt mondja, hogy a mi gondolataink nem az ő gondolatai (Ésaiás könyve 55:8). Ugyanígy elmondható ez a mi látásunkról is. Mi teljesen más szemszögből, sokkal homályosabban látjuk a velünk történő és körülöttünk végbemenő dolgokat. Olyan ez, mintha régi, oxidálódott tükörben próbálnánk megvizsgálni külsőnket. Sokszor méltatlankodunk, hogy miért történt valami úgy, ahogy történt: miért nem szabadított meg Isten egy balesettől, miért ért bennünket ilyen súlyos betegség, miért van annyi meg annyi igazságtalanság életünkben?

Ez az ige azt mondja, hogy a mi látásunk homályos, ismeretünk pedig töredékes, akár egy régészek által megtalált agyagtábla.

Nem látjuk a teljes képet. Legfeljebb találgathatunk, hogy miért engedett meg Isten bizonyos dolgokat életünkben, de a dolgok valódi oldalát, a teljes képet nem láthatjuk meg, legalábbis még nem.

A jó hír ma reggel az, hogy nem maradunk örökre a homályban. Istennek terve van velünk és tartogat számunkra egy „akkor”-t, amikor kitisztul előttünk minden, megértjük a látszólag érthetetlen dolgokat, és mindent az Isten szemével látunk majd.

Addig is, míg ez az „akkor” bekövetkezik, ne feledjük, hogy a szeretet Istene tartja kezében életünket, és a ködben, a homályban is ott van mellettünk.