Tökéletességre törekvés

„Annakokáért szeretteim, ezeket várván, igyekezzetek, hogy szeplő nélkül és hiba nélkül valóknak találjon titeket békességben.
(Péter apostol második levele 3. fejezet 14. vers)

Mikor az embereket kérdezzük a vágyaikról, a legtöbben boldogság, belső béke, egészség, kellemes családi légkör után áhítoznak.

Persze, az egy más kérdés, hogy mindez csak álmodozás marad, vagy tesznek is érte valamit.

Annyi azonban bizonyos, hogy a materiális dolgok utáni vágyunkat jobban előmozdítjuk tettekkel is, mint a lelkieket. Ha szeretnénk egy ruhát, szeretnénk egy jót enni, hamar megtaláljuk a módját, hogy kielégítsük ez irányú igényeinket, míg időt szakítani szeretteinkre, Isten dolgaira, sokszor vágyálom marad.

Pedig mindannyian tudjuk és érezzük, nem jól van ez így. Ahogy telnek a napok, ahogy múlnak az évek, rá kell döbbenjünk mennyi percet, mennyi energiát pazaroltunk el a múlandó dolgok megszerzésére, ahelyett, hogy a maradandó után igyekeztünk volna.

S valóban, ahogy Péter apostol írja; a menny után nem elég sóhajtózni, vágyódni, hanem ami rajtunk áll meg is kell tenni. Így kell törekedni az Isten kívánsága szerinti életre. Arra a tökéletességre, mely mindig csak az éppen aktuális tudásunk és képességeink maximumának az elérését jelenti.

Így segítsen az Örökkévaló, hogy időben fel tudjunk készülni a vele való találkozásra, hogy ne járjunk úgy, mint az az ember, aki rohant az éppen elinduló vonat után, de már nem érte el.

Bánatosan, lihegve nézte az elhúzó szerelvény utolsó kocsiját. Eközben a forgalmista odalépett hozzá és azt mondta: - kicsit gyorsabban kellett volna futni. Ha mindent belead, talán összejött volna a dolog.

Az ember csak annyit válaszolt: - Futottam én, ahogy csak bírtam. A baj az volt, hogy nem időben kezdtem el futni.