„Amikor gyermek voltam, úgy
szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy ítéltem, mint
gyermek. Miután pedig férfivá lettem,
elhagytam a gyermekhez illő dolgokat. Mert most tükör által homályosan látunk,
akkor pedig színről színre. Most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy
ismerek majd, ahogy én is megismertettem.”
1.Korintusi levél 13. rész
11-12. vers
Egy kisgyermek leggyakoribb
kérdése, hogy: ’miért’? Elmondod neki, és újra megkérdi, hogy: ’de miért’?
Ekkor még türelmes vagy, megpróbálsz lemenni az ő szintjére – és magyarázol. Na,
végre! Most biztosan megértette! Aztán egy fél perc múlva elhangzik újra: ’de
miért’?
Ahogy növekszünk, egyre több
dolgot megértünk, és elkezdünk mosolyogni, hogy is érthettük volna ezt, amikor
picik voltunk? Később egyre több és több dolgot megértünk. Odáig fokozható ez,
hogy valaki – ismeretéért, tudásáért – Nobel-díjat kap. Nem túl sok van belőlük
a világon.
Ma reggel azon gondolkodtam,
hogy nemsokára a leghíresebb Nobel-díjasnál is többet fogok tudni.
Hamarosan – hisz Jézus
megígérte, hogy visszajön értünk az ég felhőiben, és magához vesz – elkezdődik
egy örökkévalóságon át tartó ismeretszerzés.
Figyeld csak milyen gyönyörűen
fogalmaz E. G. White a Nagy-küzdelem c. könyv 601. oldalán:
„Ott a halhatatlan lények soha nem csökkenő örömmel
fogják a teremtő hatalom csodáit, a megváltó szeretet titkait fürkészni… Ott
minden tehetség fejlődik, minden képesség gyarapszik. A tanulás nem fogja
elménket fárasztani, és erőnket kimeríteni… Mindig új magaslatok hívogatnak, új
csodák gyönyörködtetnek, új igazságokat érthetünk meg, és új dolgok
serkentgetik a lélek és a test képességeit.
A világegyetem minden kincse kutatásra tárul Isten
megváltott gyermekei elé… E föld lakói kimondhatatlan élvezettel osztoznak az
el nem bukott lények boldogságában és bölcsességében. Megismerik tudásuk
kincseit, amelyeket a végtelen korszakokon át Isten keze munkájának
szemlélésével gyűjtöttek. Tisztán látó szemmel nézik a természet dicsőségét -
napokat, csillagokat és naprendszereket -, amelyek kijelölt pályájukon
keringenek Isten trónja körül. Mindenre - a legparányibbtól a legnagyobbig - a
Teremtő neve van írva. Minden Isten végtelen hatalmát hirdeti.
És az évek, az örökkévalóság évei folyamán még
káprázatosabb, még dicsőségesebb dolgok tárulnak fel Istenről és Krisztusról.
Nő a szeretet, a tisztelet és a boldogság, miként a tudás is. Az ember minél
többet megtud Istenről, annál jobban csodálja jellemét. Ahogy Jézus feltárja a
megváltás kincseit, és a Sátánnal vívott nagy küzdelem csodálatos eredményeit,
a megváltottak szívét még nagyobb áhítat tölti be, és még mámorosabb örömmel
pengetik aranyhárfájukat. Tízezerszer tízezer és
ezerszer ezer hang cseng össze a dicsőítés hatalmas kórusában.”
Én már alig várom, hogy ezt a végtelen tudást adó
egyetemet elkezdhessem. Téged is hívlak! Ott a helyünk!
Kommentáld!