Teremtőnk jósága

"Ó, URunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az
egész földön, az égen is megmutattad fenségedet!
Gyermekek és csecsemők szája által is építed hatalmadat ellenfeleiddel szemben,
hogy elnémítsd az ellenséget és a bosszúállót. Ha
látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, micsoda a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és
az emberfia, hogy gondod van rá? Kevéssel
tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg."

Zsoltárok
könyve 8:2-6







Istenem,
milyen szép is a Te világod!

Pedig
még csak álmodni sem tudok arról, milyen lehetett a föld, míg az ember tönkre
nem tette.

De
még így is, most is, mégis gyönyörű!

Csak
észre kell venni, meg kell látni.




Tudom,
sokkal könnyebben észre lehet venni a rosszat, a csúnyát.

Ezért
kérlek Uram, hogy ajándékozz meg a tiszta látás képességével, hogy észrevegyük,
meglássuk, meghalljuk, megérezzük jelenlétedet minden alkotásodban.




Milyen
jó, hogy minden reggel felkel a nap.  - új
reményt, új esélyt adva.

És
milyen jó hallani a madarak hangját, akik nem szűnnek meg Téged dicsérni.

Elég
csak körülnézni, és máris látom micsoda mérhetetlen fantáziával teremtettél
mindent.

Mennyi
szín, és ragyogás rejtőzik a legkisebb harmatcseppben is.

Örülök,
hogy színes a világ, mert e nélkül szürke, sivár lenne az életünk.

Még
a legkisebb virágba, vagy egy egyszerű falevélbe is hihetetlen formagazdagságot
találunk.

Szinte
már kész pazarlásnak tűnik, amit Te alkottál.

Hiszen
a milliárdnyi fűszál, virág, hópehely közt nincs két egyforma.

Mennyi
mindent terveztél, díszítettél!

Mennyi
forma és alakzat, és minden a maga tökéletességében.

Felfoghatatlan
az az erő, az a törvény, mely irányít minden kis atomot és óriási csillagot.




Persze,
ha mi emberek "teremtettünk" volna, lenne néhány szabványállat, és
haszonnövény melyek kielégítenék fogyasztói társadalmunk igényeit.

És
művészzsenik dolgoznának azon, hogy valahogyan szebbé tegyék jól megtervezett
kis bolygónkat.




De
te Uram csak szóltál egy szót és máris valami "igen jó" dolog állt
elő a semmiből.

Te
nem csinálsz félmunkát, nem csinálsz selejtet.

Kézjegyed
otthagyod minden teremtményeden, és hirdetik, hogy milyen Nagy Vagy Te!

Szép
Uram a Te világod!

Add,
hogy ezt mindig meglássam.

Add, hogy szebb legyen
a világ! - általam is.




(Paul
Roth: Szép a te világod c. verse nyomán írta: Kis István)