Templomban

„Mivel
pedig, atyámfiai, teljes bizalmunk van a szentélybe való bemenetelhez Jézus
Krisztus vére által, azon
az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az ő teste
által; és
mivel nagy papunk van az Isten háza felett: járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes
hittel, mint akiknek a szíve megtisztult a gonosz lelkiismerettől, a testét pedig megmosták
tiszta vízzel. A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk; mert hű az,
aki ígéretet tett.”

Zsidók
10,19(-23)






Nem kaptam vallásos
nevelést, de mindig szerettem bemenni a templomokba, akármerre jártunk az
országban. Megfogott a belső békesség és nyugalom, ami a több évszázados
falakból sugárzott; a magas belső tér, ami önkéntelenül is fölfelé, az ég felé
emelte a tekintetet. Az Isten felé.




A templomok még ma is
igyekeznek követni az első templom mennyei mintáját. A legtöbben létezik egy
hely, ahová csak a pap, a szolgálattevő léphet be, ahol a tradíció szerint
Isten lakik. Pedig Isten nem zárható falak közé, még kevésbé igaz, hogy csak a
beavatottak járulhatnak elé és ők is csak ritkán és bizonyos esetekben. Mi
mindannyian biztosak lehetünk abban, hogy a mennyei templom ma nyitva van előttünk.
Isten nem rejtőzik el előlünk, sőt Ő maga nyitott utat a vele való
találkozásra.




Jézus Krisztus azért
ontotta vérét, hogy személyesen és nem közvetítők útján ismerhessük meg őt.
Sőt, a Bibliát is azért adta a kezünkbe, hogy a kapcsolatunk Vele még közvetlenebb
legyen. A Szentírás Őt nevezi az Útnak, mely Istenhez visz; Őt nevezi az
Ajtónak, aki által beléphetünk Isten elé.



Talán nehéznek találod a
megértést, de szinte ez az egyetlen kockázat, amit vállalnod kell, a tanulás
kockázata. Nyitottnak kell maradnod arra, hogy új ismereteket szerezz, hogy úgy
tapasztald meg Istent, ahogy Ő szeretné; az Igén és az imádságon keresztül.
Szánd rá magad még ma! Szánd rá magad hittel!