TEKINTEK RÁD

"És monda Lót nékik: Ne, oh Uram! ... de én nem me-nekülhetek a hegyre, nehogy utolérjen a veszedelem, és meghaljak." 1Mózes 19,18-19

Megdöbbent~o az Igében Lót válasza, amit az Úrnak mond. Mennyire kiérzik bel~ole, hogy még mindig nem akar egészen engedelmeskedni. Csak kegyes beszéd, amit mond. "Ímé a te szolgád kegyelmet talált te el~otted, és nagy a te irgalmasságod, melyet mutattál irántam, hogy életemet megtartottad." Olyan sok kegyes frázisunk van nekünk is. Uram, köszönöm és hálát adok, és minden. Észrevetted, hogy sokszor úgy mondasz három-négy mondatot, hogy oda sem figyelsz? Mintha gombnyomásra mondanád. Nem kell azon er~olködnünk, hogy szépen imádkozzunk! Olyan jó hallani, amikor valaki kimond két mondatot, és mindenki érzi, hogy ez belülr~ol jött. Isten ~orizzen meg attól, hogy megtanuljunk szépen imádkozni. Csak azt mondjuk, ami a szívünkb~ol jön. Lót elmondja: "életemet megtartottad: de..." Ha Isten mond valamit, nincs de. Katonaságnál a leglehetetlenebb parancsokat mondják, és nincs de. Lótnak, akit Isten most mentett ki a halálból, már van egy de szava. Majdnem ottmaradt a foga, és még mindig mindent jobban tud. Isten kimentette ~oket a veszedelemb~ol, és most azt mondja: ha azt csinálom, amit Te mondasz, tönkremegyek. Hányan mondják, ha úgy csinálom, ahogy a Bibliában van, nem tudok megélni. Ott van a Biblia a kezedben, mondod: köszönöm, Uram, hogy megmentettél, de az anyagiakat, a gyermekeim életét, jöv~ojét, hol járjon iskolába, csak én tudhatom, hogyan kell elrendezni. Nem bízol Abban, Aki a kereszten meghalt érted. Hogy lehet ilyen szabadítás után is bizalmatlannak lenni?!




Isten áldása legyen az áhitatok olvasóin!