Szív és száj

"A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a
jót, és a gonosz ember a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig
van a szív, azt szólja a száj."

Lukács evangéliuma 6:45




Ide kívánkozik a Jakab leveléből vett gondolat: "Mert sokat vétkezünk mindnyájan: de ha
valaki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember, meg tudja fékezni az egész
testét." (Jakab 3:2)




Az is igaz, hogy cselekedeteink alapján ítél
meg Isten, de ha jól belegondolunk a beszéd is valahogy ide tartozik. Ravasz
László ezt írja: "Van
olyan beszéd is, mely nem szereplés, hanem az életnek nagy áldott cselekedete." 

Jézus beszéde ilyen volt. Nem csak üzenete volt, hanem erővel, hatalommal tisztán szólt. Úgy, hogy még az ellenségei is csak hallgattak mellette. Mai szavai leleplezik álszentségünket, és kimondja a valóságot: szívünkben nemcsak kincsek, hanem sok szemét is van.




Szavainkkal sokszor körbeszemeteljük magunkat, és még csak fel sem tűnik. 




Mai igénk üzente röviden arról szól, hogy hiába
tesszük a jót, kerüljük a rosszat, a szavaink elárulnak bennünket.
Meggondolatlan, elhamarkodott, vagy hirtelen felindulásból kimondott szavainkra
azért nincs mentség, mert csak az jöhet ki szánkon, ami a színünkön van. Ha
valóban Jézus él bennünk, akkor még feszült helyzetben sem mondunk olyan
szavakat, melyeket később megbánnánk.




Érdemes ezt komolyan végiggondolni, mert épp a Hegyi
Beszéd egyik gondolata fogalmazza meg pozitív módon ezt a kérdést: "Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják
az Istent." (Máté 5:8) Akik nem tiszta szívűek
(gonoszok), nem látják meg az Istent – legalábbis nem úgy, és akkor, ahogy
szeretnék.




Nem is gondolnánk, hogy milyen kis dolgokon
dőlnek el egészen nagy kérdések. Egy-egy szó, melyek mögött gondolatok,
érzések, jellem rejtőzik. És végső soron ez vagyok én, egy ember, aki vagy Krisztusi vagy nem. Gyümölcséről ismerik meg a fát!