"És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg."
Máté 25,40
Amikor a király beszél, a teremben csend van. Az alattvalók szemei a Fenségesre tekintenek, az arcok a figyelmet, tiszteletet és az elismerést mutatják. A szívekben ott van az engedelmesség vágya és a lábak, kezek megfeszült mozdulatlansága, a testtartás egyaránt kifejezi a várakozó tettrekészséget."Csak mondja meg, mi legyen, és mi indulunk is!" - gondolják mindannyian. Az uralkodó ünnepélyesen sorolja fel elvárásait, majd hozzáteszi:"Ha így cselekedtek eggyel a legkisebbek közül, velem teszitek ezt!"
A teremben néma csend fogadja a bejelentést, majd halk moraj hallatszik, ahogy az elsők, a bátrabb emberek egymástól kérdezik, mit is jelent akkor mindez. Lassan kiül az arcokra a néma döbbenet ahogy megértik: az előbb egy olyan reform lett bejelentve, ami fenekestől felfordítja az eddigi jól bevált, más népektől átvett rendet. Hiszen a legkisebb azt jelenti, hogy a legfiatalabb a családban, szemben az elsőszülöttel. A leggyengébb katona, szemben a legerősebbel, a hőssel. A közkatona a tábornokkal szemben, a legértéktelenebb szemben a legértékesebbel. Sőt, a legelhanyagolhatóbb szemben a legfontosabbal. Az egyetlen dolog, ami miatt senki nem ad hangot a felháborodásának, az a király személye. Ő a legcsodálatosabb, a legrátermettebb, a legkiválóbb uralkodó, akit valaha is hátán hordott a föld. Jelleme makulátlanul tiszta, tettei önmagukért beszélnek, uralmának jogosságát senkinek sincs oka kétségbe vonni. Ezért hallgat mindenki. A koronás fő feláll, arcán megértés és szeretet. Megnyugtató mosolya szétárad az udvarban, miközben a magyarázatba fog, hogy mindenki megértse kijelentését."Országlásomnak alapja a szeretet. Tudom, hogy mindannyian tiszteltek és szerettek engem azért, amit értetek tettem. Azt is tudom, hogy soha nem fogjátok ezt elfelejteni. A trón, a teendőim, a távolság azonban megakadályoz abban engem és titeket is, hogy mindig közvetlenül meg tudjuk élni ezt a szeretetet. Ezért egymás irányában kell azt gyakorolnotok. Meg kell értenetek, hogy senki sem tudja szeretni a legnagyobbat, ha nem képes szeretni a legkisebbet, a legelesettebbet, a legértéktelenebbet. Eddig azt tanultátok az élettől, hogy gyűjtsetek magatok mellé értékes, használható embereket. Én azonban azt szeretném, hogy megértsétek, számomra mindannyian egyformán értékesek vagytok különbség nélkül. Ahogyan megértettétek, hogy a törvényeim betartásában a tökéletességet várom el, mert nincs olyan része a parancsolataimnak, ami elhanyagolható lenne, ugyanígy nincs a szeretetben kicsi vagy nagy, értékesebb vagy értéktelenebb dolog. Ne válogassatok azért sem a személyek, sem pedig a tettek között. Szeressetek mindenkit és tegyetek meg mindenkiért mindent. A legegyszerűbbnek is jár az a szeretet, ami a legkülönbnek. Ne várjatok arra, hogy valami nagy dolgot cselekedhessetek, mert az apró dolgok éppoly fontosak. Azok végrehajtása nem tesz titeket kisebbé, mint ahogy a nagy dolgok véghezvitele sem emel benneteket mások fölé. A feladatokat én adom, az eszközöket én bocsátom a rendelkezésetekre, az életeteket én vezetem a biztos úton a cél felé, ezért fontos, hogy ne tegyetek különbséget. Az a fontos, hogy ott, akkor, azzal azt tegyétek, amit elvárok tőletek. Mindannyian engedelmeskedjetek! A jutalomban sem lesz különbség. Ugyanannak örülhetünk majd mindannyian: egymásnak és a nektek elkészített ajándékaimnak."
Miközben beszélt, lágy hangjára felengedtek a szívek, az ajkakon megkönnyebbült sóhaj tört elő. Néhányan egymásra mosolyogtak, többen megfogták egymás kezét. Észre sem vették, hogy eltűnt a harag, a neheztelés, hogy kisimultak az ellentétek és helyüket betöltötte a békesség.