„Mert
meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem
fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem semmi más
teremtmény nem szakíthat el minket Isten szeretetétől, amely Jézus Krisztusban,
a mi Urunkban van.”
Rómabeliekhez írt levél 8:38-39
Pál apostol időnként nehezen érthetően fogalmaz.
Mestere volt az akkori Írásoknak, törvények, zsidó hagyományoknak. Érvelései,
levezetései logikusak, világosak. Ezt látjuk itt a Rómabeliekhez írt levél 7.,
8. fejezetében is, amikor a hívő ember belső harcát írja le. Régi, bűnös
természetünk állandóan elő akar törni, legyőzni jóra való törekvésünket,
megakadályozni az Istennel való járást. Gondolatmenetének a végén úgy ír, mint
egy zsoltáríró, akik igazán költői módon fogalmazzák meg Istennel szerzett,
személyes tapasztalataiakat.
A győzelem titka egyszerűen Krisztus győzelmének
igénylése a bennünk élő Szentlélek által. Amikor megkeresztelkedünk, jelképesen
egyé válunk Krisztussal. Ez egyrészt azt jelenti, hogy bűneink a kereszthalála
által el vannak törölve, másrészt új életünket ő irányítja minden tekintetben:
„Krisztussal együtt megfeszíttettem. Többé pedig nem én
élek, hanem Krisztus él bennem; amely életet pedig most testben élek, az Isten
Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.” (Galata
2:20)
A felnőtt, érett döntésen, és elköteleződésen alapuló
keresztség ezt a mély tapasztalatot jelképezi. Bemerítkezni a vízbe - mintegy
meghalni a régi életünknek, otthagyni a múltat a hullámsírban, és feltámadni
egy új életre. A Krisztussal való egyesülés olyan erős kötelék, amit
égen-földön semmilyen erő, vagy hatalom nem képes szétválasztani.
Ma, amikor az
elvileg örökké tartó házassági fogadalmakat is könnyedén felrúgják emberek,
különösen bátorító a gondolat, hogy Isten irántunk való szeretet soha nem
változik. Övéi vagyunk, a Szentlélek által bennünk él. Megnyugtató, inspiráló,
megerősítő és irányt mutató a jelenléte életünkben.
Ilyen az Isten, ahogy az alábbi nagyszerű vers is
megfogalmazza:
Szent-Gály
Kata: Az Öreg Remete bútsúbeszéde
Valami
olyan az Isten
-- akihez megyek --,
mint itt, előttünk, ez a Tó,
mely, mint tudjátok, teljes egészében
át nem fogható.
De megmerülni benne:
jó.
Valami
olyan az Isten
-- akihez megyek --,
mint egy hatalmas ország.
Talán: Magyarország.
De közületek vajon ki járta be
valamennyi útját,
hegyét meg dombját?
Valami
olyan az lsten
-- akihez megyek --,
mint a végtelen ég.
Valaki felfedezte, nemrég,
a távcsövét.
Azóta tudjuk: nagyobb messziség
és újra csillag van fejünk felett,
és ha majd lesznek nagyobb távcsövek,
lesznek új napok
és nagyobb csillagok,
lehet.
Valami
olyan az lsten
-- akihez megyek --,
mint a szemfedő,
mely ránk borul, örökre.
De nem úgy, mint a lenti temető
sárgálló rögje,
hanem mint Kéz -- -- anyánké
vagy apánké -- -- talán,
amikor este magukhoz vontak
a játék után.
Térdükre vettek -- -- és megöleltek,
csak úgy -- -- porosan.
Testvérek, az Isten
-- akihez megyek --,
valami -- -- -- olyan -- -- --
Kommentáld!