A
katolikus egyház július 2-án arra a jeles eseményre emlékezik, amikor
Szűz Mária meglátogatta a várandós Szent Erzsébetet, Keresztelő Szent
János anyját. A magyar hagyomány azonban egy ősi arató ünnepet ül meg,
melynek eredete nagyon régre, a földművelés kezdetére nyúlik vissza.
Nagyon valószínű, hogy ezt a hagyományunkat is az ősi táltos hitből
örököltük.
Szent Bernát imája
Ó, Mária, Te sietve mentél a hegyes vidéken, hogy
köszöntsd Erzsébetet, aztán nála maradj három hónapig, hogy szolgálj
neki...Ó, Szent Szűz, a kegyelem keresésében milyen buzgó a Te
szereteted, milyen ragyogó a szüzességed, mások szolgálatában milyen
kiváló a Te alázatod! Ha valóban azt magasztalják fel, aki megalázza
magát, mi van magasabb rendű, mint a Te alázatod, ó, Mária! Erzsébet,
amikor meglát, csodálkozik és felkiált:"Honnan ez a megtiszteltetés,
hogy Uramnak anyja jön hozzám?" De még inkább elcsodálkozik, amikor
látja, hogy Fiad példájára TE is, ó, Mária, nem azért mentél, hogy Téged
szolgáljanak, hanem hogy Te szolgálj.
Az ünnep eredete, "tartalma"
Az ünnep latin elnevezése jelzi, hogy egyházunk
kiemelt a Szentírásból egy látogatást: Szűz Mária felkeresi rokonát, a
szintén várandós Erzsébetet, hogy segítsen neki. A jelenetet Lukács
evangéliumában olvashatjuk. Mária Erzsébet állapotáról angyaltól
hallott; Erzsébet pedig megérzi, hogy mi történt Máriával. A köztük lévő
kapcsolat mély, erős és erőt adó.
Ehhez a látogatáshoz kapcsolódik
a szent Szűz hálaéneke, a Magnificat, amely azóta is a keresztény ember
kedves imádsága. De még ezt a látogatást idézi fel az örvendetes
rózsafüzér második titka is.
Sarlós Boldogasszony áldott
állapotában a várandós édesanyák oltalma. Kedves népi szokás, hogy az
elé a ház elé, ahol gyermeket vártak, egy virágokkal feldíszített széket
helyeztek az Erzsébethez igyekvő, drága terhű Szűzanyának, hogy arra
járván, megpihenhessen.
aratása
Az ünnep elnevezése a nők áldozatos
munkájára utal. A 18. században ugyanis még az asszonyok sarlóval
arattak le a szent búzát és a férfiak kötözték a kévét. Régi
földműveseink annyira fontosnak tartották az aratást, hogy gondjuk volt
arra, hogy a munka megkezdése előtt megszenteltessék szerszámaikat a
templomban. Sarlós Boldogasszony napján az aratók még nem dolgoztak,
hanem napon megülték ősi istenasszonyuk napját, a valódi munka csak
másnap hajnalban vette kezdetét. Szil községben szokásban volt, hogy
miután a pap megáldotta az eszközöket, a munkások kimentek a földre,
ahol ünnepi ruhában vágtak egy rendet a búzatáblában.
A magyar népi gondolkodás összekötötte a szakrális
ünnepet a mezei munkáéval, és a Szűzanya áldását kérték a termésre, az
aratók munkájára. Az ünnep 'sarlós' jelzőjét az aratás egyik eszközéről
kapta. Az elnevezés valójában a régi sarlós aratást idézi, amely
alapvetően női munkának számított. De később is sarlóval vágták le ezen a
napon a gyógynövényeket, például a fodormentát, és megszentelve
eltették: ez került a koporsóba, és ezzel gyógyítottak is.
Az ünnep középkori eredetű: a ferencesek buzgósága a
XIII. században keltette életre, majd VI. Orbán pápa tette egyetemessé
1389-ben. A pápa a kelet-nyugati egyházszakadás megszűnéséért ajánlotta
fel. Elgondolkodtató, hogy a szakadás megszűnéséért egy olyan ünnepet
rendelt el, amely a találkozásról szól. Két ember találkozásáról,
akiknek megvan a maguk története; eltérő életállapotúak, s mégis van egy
pont, ahol megértik egymást, és sorsuk összekapcsolódik. De népünk e
találkozásból, a Szűzanya igyekezetéből azt is megértette, hogy a
segítségnyújtásnak milyen nagy szerepe van a keresztény életben. Sarlós
Boldogasszony napján és környékén szegényeket vendégeltek meg, betegeket
látogattak, felkeresték az egyéb szükségben szenvedőket, özvegyeket,
árvákat. (Sopron városában hajdan virágzott egy céh: a nyomorultak,
száműzöttek céhe (fraternitas exulorum). Ez a céh a Szent Mihály
templomban lévő egyik oltárt a Sarlós Boldogasszony tiszteletére
emeltette. A céh feladata az volt, hogy segítsen a börtönben
sínylődőkön, továbbá a halálos ítélettel sújtottakon. Elsősorban lelki
vigasztalásra gondoltak. Ezt papjuk által látták el. Nyilván a céh
tagjai temettették el a kivégzetteket is. Igyekeztek a szegényeken,
koldusokon, nyomorékokon, özvegyeken is segíteni.)
Forrás: Internet
Kapcsolódó hírek:
Isten számodra is közvetlenül elérhető...
A LÉLEK GYÜMÖLCSEI...
A szeretet hosszútűrő, kegyes.
Szép vers....