BIBLIA ÜZENETE

Reményik Sándor Cendes csodák

12 éve | [Törölt felhasználó] | 2 hozzászólás

Teremtés csodái - A tél szépségei http://www.youtube.com/watch?v=Aabfh2spy5o Reményik Sándor: Csendes csodák

Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennapok kicsiny csodái
... Nagyobb és titkosabb csodák.
Tedd a kezedet a szívedre,
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapács
Nem a legcsodásabb dolog?
Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a kis ezüstpontokat!
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?
Nézd, árnyékod hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled,
Nem csoda ez? – s hogy tükröződni
Látod a vízben az eget?
Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.

Címkék: teremtés csodái

Kommentáld!

Hozzászólások

[Törölt felhasználó] üzente 12 éve

Köszönjük szépen Erzsike, hogy elhoztad ezt a "Ketten a Mesterrel" című verset, sokat tanulhatunk belőle.Az Úr áldjon meg!

Válasz

Sályi Tiborné Erzsike üzente 12 éve

Ketten a Mesterrel

Fehér fénybe,fehér ruhában,
Egy férfi jár előttem egyre,
Vezet,vezet,kezem kezében,
Föl a magányos,nagy hegyekre,
Az emberarcok ködbe vetek.
ketten vagyunk a hegyeken.
Kézen fogva vezet a Mester,
S én követem.

Megláboltam a pusztaságot,
Homokviharos,sívó tengert.
Szürke porát szívemre szórta,
Szörnyű magány majd,hogy elnyelt,
De tikkadt lelkem felüdítve
A Mester arca járt velem.
Kezem meleg kezébe fogta,
S én követem.

Lehevertem illatos fűre
Oázisok mézes szelébe,
Elálmodoztam rózsás felhőn,
Távol dalon,zsongó levélen.
De kezét homlokomra tette
S megnyitva álmodó szemem,
Erőre mutatott a Mester,
S én követem.

Elértem a hegyek tövébe
S indultam fölfelé nyomában,
Dideregtem a szirti szélben,
A szikla megvérezte lában.
Ha megálltam,szemembe nézett
És rám mosolygott csendesen.
S belém szállott a Mester lelke.
És követtem..

Mikor az első csúcsra értem,
Verejtékes nap estelén,
Megkísértett a nagy Kísértő.
,És egy világot tárt elém.
De a Mester szemembe nézett.
Szomorú szemmel,könnyesen,
S rajta kívül nem láttam semmit.
És Követem....

Járok magányos hegytetőkön,
A magasságos szirthazában.
S egy férfi jár előttem egyre,
Fehér fényben,fehér ruhában.
Léptünk alatt meleg virágok
Serkednek a vad köveken.
Kézen fogva vezet a Mester,
S én követem

SÍK SÁNDOR

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben

Ez történt a közösségben:

Friss események »

Szólj hozzá te is!

Impresszum

Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu

Impresszum Felhasználási feltételek Adatvédelem Médiaajánlat FAQ

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó: