A Szentlélek kitöltése után a tanítványok szétszéledtek, hogy hirdessék a feltámadott Üdvözítőt. Egyetlen vágyuk a lélekmentés volt. Örvendeztek a szentek boldogító közösségében. Gyöngédek, figyelmesek és önmegtagadók voltak. Bármilyen áldozatot hajlandók voltak meghozni az igazságért. Mindennapi érintkezésük során kimutatták azt a szeretetet, amelyre Jézus szólította fel őket...
A különböző jellemű emberek között uralkodó összhang és egység a leghatásosabb tanúságtétel arra, hogy Isten elküldte Fiát a világra a bűnösök megmentéséért. Ez a bizonyságtétel kiváltság a számunkra, de ahhoz, hogy ezt megtehessük, Krisztus parancsnoksága alá kell helyeznünk magunkat. Jellemünknek Krisztus jellemével összhangban kell alakulnia. Alá kell rendelnünk az akaratunkat Krisztus akaratának.
Mindnyájan egy hit és egyazon család tagjai vagyunk. Ugyanannak a mennyei Atyának a gyermekei vagyunk, a halhatatlanság ugyanazon reménységével. Mily meghittnek és gyöngédnek kellene hát lennie a köteléknek, amely egybefűz minket. A világ figyel, látni akarja, hogy hitünk megszentelő befolyással van-e a szívünkre. A világiak azonnal észreveszik életünk minden hiányosságát, tetteink minden következetlenségét. Ne szolgáltassunk nekik alkalmat hitünk meggyalázására...
Ha apró nézeteltéréseken időzünk, az olyan tettekhez vezet, amelyek szétzúzzák a keresztény közösséget. Ne engedjük meg az ellenségnek, hogy ilyen előnyre tegyen szert. Szüntelenül közeledjünk Istenhez és egymáshoz... A Megváltó szíve vágya, hogy követői betöltsék Isten szándékát, annak teljes magasságában és mélységében. Noha szétszórtan élnek a világon, egynek kell lenniük Őbenne... Amikor Krisztus imáját teljesen elhisszük, akkor egységes tetteket látunk majd sorainkban. Krisztus szeretetének arany köteléke testvért köt testvérhez. Ezt az egységet kizárólag Isten Lelke érheti el. Aki megszentelte önmagát, meg tudja szentelni tanítványait is. Vele egyesülve egymással is egyesülni fognak a legszentebb hitben.