Okos istentisztelet

"Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes." Római levél 12:1-2 (új prot.ford.)

Számomra az okos istentisztelet nem a hétről- hétre való összejövés és valami kis apróság- pénz, ének, vagy ima felmutatása, hanem a következő:

Az

ért van síró, hogy vigasztald, és éhező, hogy teríts asztalt. Azért van seb, hogy bekösse kezed. Vak, elhagyott azért van, hogy vezesd. Azért van annyi árva, üldözött, hogy oltalmat leljen karod között. Azért roskadnak más vállai, hogy terhüket te segítsd hordani. Az irgalmat kínok fakasztják, s mélység felett van csak magasság. Ha más gyötrődik, vérzik, szenved, azért van, hogy te megmutathasd: mennyi szeretet van benned.

 Megmutattad már néha legalább? Enyhült, szépült-e tőled a világ? Vagy tán kezedtől támadt foltra folt? Ott is, hol eddig minden tiszta volt? Mi vagy? Vigasznak, írnak szántak, menedéknek, oszlopnak, szárnynak. Valahol rég – siess, keresd! – ki van jelölve a helyed, s csak ott leszel az, aminek Isten rendelt. Másként rideg, céltalan lesz az életed. Mag leszel, mely kőre esett, elkallódott levél leszel, mely a címzetthez nem jut el. Gyógyszer, amely kárba veszett, mit sosem kap meg a beteg.

 Rúd leszel, de zászlótalan, kalász leszel, de magtalan, cserép, miben nincs virág, s nem veszi hasznod sem az ég, sem a világ. Okos istentisztelet az egész életem! Amikor azt mondja, h ne igazodjunk a világhoz, akkor nemcsak az öltözékre, vagy az étkezési szokásaimra gondol, hanem sokkal többre. Értékközvetítőnek kell lennem, ott, ahol már nincsenek értékek. Szeretet, szociális érzékenység, tisztelet és reménykeltés a feladatom ebben a világban, és főleg a mai napon! Tedd mások életét széppé, tartalmassá- ez az okos istentiszteleti életem ma!