Növekedés a kegyelemben

"Hallgasd meg, oh Isten, az én kiáltásomat; figyelmezzél az én könyörgésemre. E föld széléről kiáltok te hozzád; mert szívem elepedt: Vígy el engem innen a sziklára, a hova én nem jutok. Mert te vagy az én menedékem, s erős tornyom az ellenség ellen. "

(Zsolt. 61,2-4.)

Megfigyelted-e már a sólymot, amikor üldözi a félénk galambot? Ösztöne megtanította a galambot arra, hogy a sólyom csak akkor tudja elragadni zsákmányát, ha magasabban repül áldozatánál. Így a galamb állandóan magasabbra emelkedik a kék ég felé, állandóan üldözve a sólyom által, amely igyekszik előnyt szerezni felette. De hiába. A galamb mindaddig biztonságban van, amig nem engedi, hogy bármi is megállítsa felfelé repülésében. Ha azonban egyszer meginog és alacsonyabban repül, éber ellensége azonnal lecsap áldozatára. Többször érdeklődéssel és lélekzetünket visszafojtva figyeltük ezt a jelenetet, és teljes részvétet tanúsítottunk a kis galamb iránt. Milyen szomorúak lettünk volna, ha a galamb áldozatul esett volna a kegyetlen sólyomnak.
Életünk végéig tartó harcban állunk Sátánnal és félrevezető kísértéseivel. Az ellenség felhasznál minden érvet, minden kisértést, hogy megzavarja lelkünket, azért komoly erőfeszítéseket kell tennünk az örök élet elnyerése érdekében. Nem szabad letennünk fegyverzetünket, vagy elhagynunk a küzdőteret mindaddig, amíg el nem nyertük a győzelmet, és nem ujjonghatunk Megváltónkban.
Amíg tekintetünket állandóan Megváltónkra irányítjuk, hitünknek szerzőjére és bevégzőjére, addig biztonságban vagyunk. Azonban a mennyei dolgokat kell keresnünk, nem a földieket. Hit által mindig magasabbra és magasabbra kell emelkednünk Krisztus kegyelmi ajándékainak elnyerésében. Naponta szemlélve az Ő elbűvölő szépségeit, mindig jobban át kell változnunk dicső képmására. Amíg íly módon kapcsolatban élünk a mennyel, addig Sátán hiába veti ki reánk hálóját.