"Jössz te még az én utcámba!"

„Ne mondd ezt: Ahogy ő tett velem, én is úgy teszek vele,
megfizetek mindenkinek cselekedete szerint!”

Példabeszédek 24. rész 29. vers




Jössz még te az én utcámba! Egyszer volt Budán kutyavásár!
Jó tett helyébe jót ne várj! Majd még megkeserülöd! Kígyót melengettem! Ott is
fogsz sírni, ahol senki nem lát! Még azt is megbánod, hogy megszülettél!

Ugye milyen sok szép magyar mondattal ki tudjuk fejezni a
fenti igeverset?

Szeretném, ha ma reggel egy kicsit velem gondolkodnál.
Képzeld el, hogy épp ő, akitől aztán tényleg nem vártad, nagyon megbántott.
Magadban azon gondolkodsz, hogyan tudnád visszaadni neki. Ha lehet, kamatostul.
Amikor nem számít rá. Hogyan fog majd nézni?! Micsoda arcot fog vágni hozzá! És
elkezdesz dolgozni a megoldáson. Végre megvan! Megelégedetten hátradőlsz és
várod a pillanatot. 

Végre! Végre sikerült! A legváratlanabb pillanatban úgy
betartottál neki, hogy szinte kővé meredt.

És most próbálj meg nekem őszintén válaszolni.

-         
Boldog vagy?

-         
Igazán boldoggá tett, amit csináltál?

-         
Semmi kis halk lelkiismeret-hangja sem szólalt meg?

-         
Nyugodtan aludtál, miután a részleteket megtervezted?

-         
Amikor sikerült a műved, felszabadultan tudtál örülni?
Nevetni? Úgy igazán – szívből örülni?

Tudod, mivel lehet a legnagyobbat alakítani? Ha olyasmit
teszel, amit igazán nem vár! Ha a rossz helyébe jóval fizetsz. Egyszer próbáld
csak ki. Aztán figyeld a meghökkent arcot.

De ez csak az egyik része a dolognak. A másik, hogy mi
történik Benned? Hidd el, olyan igazi megelégedéssel tudod majd nyugtázni, amit
tettél. És hát ez sokkal felemelőbb érzés.

Rosszért rosszal fizetni – bárki tud.

De rosszért jóval fizetni – no, ez aztán az igazi kihívás!

Próbáld csak meg!