április 21.

NE LÉGY MESSZE TÕLEM

"Születésem óta a Te gondod voltam; anyám méhétõl fogva Te voltál Istenem. Ne légy messze tõlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, aki segítsen." Zsoltár 22,11-12

Nincs ember a földön, aki mondhatná, hogy anyja méhétõl fogva az Úrral járt, csak Õ, az Egyetlenegy! Mindnyájan bûnben születtünk, és bûnben melengetett az anyánk. Amikor Júdással az élen elfogják Jézust, kezdõdik a gúnyolódás, a szenvedés. Nem tudom, gúnyoltak-e téged úgy igazán? Mi-lyen nehéz végighallgatni, és nem válaszolni. Amikor megkötözve viszik Jézust a fõpap udvarára, elhangzik az elsõ szitok, csattan a pofon, az elsõ ütleg, az elsõ hamis vád. Megtörténik Péter taga-dása, a tanítványai cserbenhagyása, és Jézusnak minden fájdal-mat át kell élnie. Minden a 22. zsoltárban leírtak szerint történik. Jézus belekerült a halál torkába, de Isten megmentette onnan. Csak a torkában volt! Megdöbbentõ, hogy Jézus halálánál nem Jézus halt meg, hanem a halál. Így mondja az 1Kor 15,55: "Halál! Hol a te fullánkod? Pokol! Hol a te diadalmad?" Jézus gyõzelmesen jön elõ a halál torkából. Errõl beszél a feltámadás. Jézus gyõzött a legnagyobb, az utolsó ellenségen, a halálon. Húsvét regg elén gyõztesen jön elõ. A halál halt meg, Õ pedig csodálatosan, ragyogóan, gyõztesen feltámadott. Vajon ezek után tudsz-e még kételkedni? Van-e még lehetõséged kérdõjeleket feltenni, amikor ezer évvel Jézus halála elõtt Isten Dáviddal pontosan mindent leíratott? Jézus "miért" kérdésére az ég és föld nem válaszolhat, csak a megváltott ember borulhat le, hogy Jézus váltsághalálát megköszönje. Nézzünk szembe az Igével: "Mi módon menekedünk meg, ha nem törõdünk ily nagy üdvösséggel?!" (Zsid 2,3). Vedd halálos komolyan, amit az Ige mond!