1) „Csendesedjetek el!” Nyugodjatok meg! Az aggodalomból születő tevékenykedés gátolja Istent, hogy hatalmasan megnyilvánuljon az érdekedben. Ez nem azt jelenti, hogy passzív vagy lusta lehetsz, azt jelenti, hogy tedd azt, amire Isten utasít anélkül, hogy le akarnád előzni őt!

Engedelmeskedj neki azzal, hogy lassítasz és vársz! Miért? Hogy meggyőződhess róla, békességed van-e azokkal az ötletekkel kapcsolatban, amelyekről úgy érzed, Istentől kaptad őket (ld. Kolossé 3:15).

Kérd Istent, hogy mutassa meg akaratát, aztán maradj nyugton, elismerve, hogy ő irányítja a dolgokat, és ő tudja, mit csinál!

2) „Tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” Ehhez el kell ismerned, hogy te nem vagy Isten! Amikor nem engedelmeskedsz Istennek, nem kérsz tőle tanácsot, vagy nem ismered fel az ő időzítését, azzal letaszítod őt a trónjáról életedben, és megpróbálod elfoglalni az ő helyét. Ugye, tudod, hogy ez mennyire működik?

Sokat hallunk a célkitűzésekről és jövőképről. Ez szentírási alapelv, mert „ha nincs látás, a nép elvész” (Példabeszédek 29:18 KJV). A látomás valóra válása azonban időponthoz kötött: „ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el” (Habakuk 2:3).

A látomásod sosem fog beteljesedni Annak segítsége nélkül, akitől azt kaptad. Henry Ward Beecher, tizenkilencedik századi amerikai lelkész mondta: „Az ember ereje abban áll, hogy megtudja, merre halad Isten, és ő is ugyanarra induljon.”

Ne feledd, a várakozás nem elvesztegetett idő, ha az Úrra vársz! Ne hagyd hát, hogy egy gyorstalpaló szeminárium vagy egy meggyőző erejű személyiség arra késztessen, hogy leelőzd Istent, vagy megpróbálj a saját erődből előrejutni!