Amikor beszállt a hajóba, követték őt a tanítványai. És íme, nagy vihar támadt a tengeren, úgyhogy a hajót elborították a hullámok. Ő pedig aludt. Tanítványai odamentek hozzá, felébresztették, és ezt mondták: Uram, ments meg minket, elveszünk! De ő így szólt hozzájuk: Mit féltek, ti kicsinyhitűek? Ekkor felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, és minden elcsendesült. Az emberek pedig elcsodálkoztak, és ezt mondták: Ki ez, hogy a szelek is, a tenger is engedelmeskednek neki?

Ez a vihar a tanítványok hitét tesztelte. Az eredmény nem ad okot a dicsekvésre. „Mit féltek, ti kicsinyhitűek?” (26. v.) „Még mindig nincs hitetek?” (Mk 4,40) „Hol van a ti hitetek?” (Lk 8,25) Jézus abban a reményben feküdt le, hogy a tanítványok számára nem jelenthet gondot a vihar hit általi lecsendesítése. A tanítványok viszont hitük aktivizálása helyett a kezüket, az erejüket, a tapasztalatukat használták. Mivel nem hitben jártak, nem is érthették, hogy ez a vihar a gadarai megszállottak felé irányuló szolgálatuk miatt éri őket. Ez a vihar szellemi eredetű, és a szellemi eredetű viharokat csak szellemi módon lehet legyőzni. Ezt támasztja alá az is, hogy Jézus a felébredése után nem vödröt kért, hogy bekapcsolódjon a vízmeregetésbe, hanem parancsolt a tengernek. Bárcsak megadná az Úr azt a szellemi ítélőképességet, hogy amikor cselekedni kell, akkor ne imádkozzunk, és amikor imádkoznunk kell vagy parancsolnunk a szellemi hatalmaknak, akkor ne testi módon cselekedjünk! Ha Jézus teszteli a hitünket életünk viharaiban, álljunk meg a hitben, legyünk erősek, legyünk férfiak! De ha kevés lenne, keresni kellene a hitünket, kiáltsunk őhozzá, aki még az utolsó pillanatban is segít!