Mit jelent visszamaradni a szellemi fejlődésben?

Néha kifogásként emlegetjük az olyan igéket, mint például az 1Korinthus 1:27: „azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket”, hogy így mentegessük magunkat, amiért nem fejlesztettük gondolkodásunkat és nem növekedtünk bölcsességben. Isten azt mondta: „elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való” (Hóseás 4:6 Károli).

Az intellektuális növekedést a kiteljesedés érzése kíséri – és ez másként nem szerezhető meg. Ha tudod, hogy növekszik ismereted és megértésed, akkor kevésbé sebez meg a kritika, a mellőzöttség és a sértések. Önértékelésed már nem függ mások elismerésétől, mert más mércével méred magad: a személyes növekedéssel!

A Példabeszédek írója azt mondja: „az értelmes ember szíve ismeretet szerez, és a bölcsek füle ismeretre törekszik” (Példabeszédek 18:15). „A halló fület és a látó szemet egyaránt az Úr alkotta” (Példabeszédek 20:12).

Tanulni hallgatással és megfigyeléssel lehet. És most nem az órákig tartó tévébámulásról beszélünk, ami eltompítja az agyat és gátja az értelmes beszélgetéseknek. A Biblia azt mondja: „vassal formálják a vasat, és egyik ember formálja a másikat” (Példabeszédek 27:17).

A szellemi növekedéshez, az elménk pallérozásához olyan emberek kellenek, akik csiszolnak, élesítenek minket.

Három kulcsfontosságú tényező határozza meg a jövődet: a) mennyi időt töltesz Istennel; b) milyen kapcsolatokat építesz; és c) milyen könyveket olvasol. A legtöbb időt a bibliaolvasásra kellene fordítanod. Ha bármikor valami jót olvasol, ha olyasmit találsz, ami szinte kiugrik a lapról és egyenesen neked szól, írd le, különben elfelejted!