Nem mindenki örül majd annak, ha Isten különleges rendeltetést szánt neked.

Saulról ezt olvassuk: „De az elvetemült emberek ezt mondták: Hogyan tudna ez segíteni rajtunk? És megvetették, ajándékot sem vittek neki. Ő azonban úgy tett, mintha ezt észre sem vette volna.” (1Sámuel 10:27). Saul azonban nyugodt maradt, „úgy tett, mintha ezt észre sem vette volna”.

Nem a te dolgod, hogy meggyőzz másokat az elhívásodról; az ő felelősségük, hogy felismerik-e. A Biblia azt mondja: „az ajándék [tehetség, talentum] tág teret nyit az ember előtt” (Példabeszédek 18:16). Az ajándékod – és az általa elért eredmény – hitelesíti majd az elhívásodat.

Sámuel ezt mondta Saulnak: „Állj meg, hadd mondjam el neked az Isten igéjét!” (1Sámuel 9:27). Ha tudod, hogy Isten szavát hallottad, kevésbé hat rád mások kritikája. Isten jelenléte megerősít, szava irányítja lépteidet, békessége lecsendesíti a benned dúló vihart.

Ha már hallottad Isten hangját, mások hízelgő szavaitól nem válsz felfuvalkodottá, mert két lábbal állsz a földön, és ragaszkodsz az Istentől kapott világos utasításokhoz. Nincs szükséged emberek dicséretére, mert teljes megelégedést ad az, hogy Isten megbízik benned. A hozzáállásod megváltozik; a jövőre nem haraggal, gyötrelemmel vagy félelemmel tekintesz.

Isten szólt, és az ő szavai minden kérdést megválaszoltak, az idő pedig igazolni fogja őt. „Mert akik gúnyolódtak a kicsiny kezdet napján, azok is örülni fognak, ha meglátják Zerubbábel kezében a zárókövet” (Zakariás 4:10). Ez azt jelenti, hogy az Úr örül annak, ha elkezdődik a munka, bármilyen kis lépéssel indul is el.

Ahelyett, hogy másokhoz hasonlítgatnád magad és elcsüggednél, ünnepelj meg minden egyes apró hitbeli lépést, amelyet az Istentől kapott rendeltetésed felé teszel.