Isten Dávidot szíve szerint való férfinak nevezte (ld. ApCsel 13:22), pedig Dávidnak is voltak gyengeségei, például a parázna vágyak, melyek időről időre előtörtek nála. A hozzá legközelebb álló emberek tudtak erről. „Amikor Dávid élemedett korú öregember lett, hiába takargatták be ruhákkal, nem tudott fölmelegedni. Akkor ezt mondták neki udvari emberei: Keresni kell urunknak, a királynak egy fiatal szüzet, hogy a király szolgálatára álljon, és ápolja őt. Ha ez a karjaidban fekszik, akkor majd fölmelegszel, uram, királyom!” (1Királyok 1:1–2). Úgy gondolták, hogy ha ez sem indítja be Dávid vérkeringését, akkor bizonyára tényleg haldoklik!

Az a szomorú ebben, hogy Dávid továbbadta hajlamait Amnón nevű fiának, aki megerőszakolta Támár nevű húgát. Dávid ugyan haragudott rá emiatt, de nem kérte számon és nem büntette meg. Végül is mit mondhatott volna? Apja fia!

A kéjvágy nem csupán egy ötlet vagy egy futó szeszély, hanem bűn! És ha egyik nemzedék átadja a következőnek, akkor „erődítménnyé” válik. A pszichológusok ezt ma úgy nevezik: „veleszületett hajlam”.

Lehet, hogy valahol a családfádon van egy munkamániás apa, egy érzelmileg megközelíthetetlen anya, vagy egy testvér, aki túl sokat ivott, és most te is ugyanezekkel a problémákkal küszködsz. Ne csüggedj! Pál ezt mondta: „hadakozásunk fegyverei (…) erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására” (2Korinthus 10:4).

Tehát mielőtt beadnád a válást, vagy egy rehabilitációs központba mennél, nevezd meg az életedben jelen lévő erődítményt, imádkozz, és hidd el, hogy Isten le tudja törni rólad a szorítását! Rombold le, mielőtt megfertőzi a következő generációt is! Ne add tovább, porig rombold le!