Vannak, akik sosem veszik észre a jó dolgokat, csak arra figyelnek, ami rossz. Nem látják meg a virágokat a kertben, de a gyomokra rögtön rámutatnak. Kik ezek? Ők az „igen, de…” emberek.

Ahhoz, hogy segíteni tudj rajtuk és a megfelelő módon bánj velük:

1) Lásd át a helyzetet!

Külső virtuskodásukkal gyakran csak mély belső bizonytalanságukat próbálják leplezni! Ezzel a figyelmet a saját félelmeikről mások hibáira terelik.

2) Légy elfogadó!

Ösztönösen próbáljuk figyelmen kívül hagyni és elszigetelni a nehéz embereket. Ez hiba. A nehéz emberek gyakran pont azt akarják, hogy ne figyeljenek rájuk, és ha kerüljük őket, az csak segít nekik a rejtőzködésben. Ráadásul megerősíti bennük a tudatot, hogy nem törődünk velük és nem hallgatunk rájuk, azt hisszük, hogy nekünk van igazunk és ők tévednek.

3) Légy érdeklődő!

Fejezd ki, hogy tényleg érdekel, mi van velük és a családjukkal, mi a helyzet a munkájukkal. Az „igen, de…” emberek általában nehezen tudnak szeretetet adni és elfogadni; hajlamosak a véleményt és a lojalitást a kommunikáció és a megbékélés fölé helyezni. Ez a magánéletükben a legnyilvánvalóbb. Készülj fel arra, hogy együttérző légy, mert valószínűleg tönkrement kapcsolatok romjait fogod találni.

4) Légy kedves!

A Biblia azt írja: „A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. (…) Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik.” (1Korinthus 13:4–8).

Semmi értelme kerülni az „igen, de…” embereket; az sem segít, ha vitatkozunk velük vagy próbáljuk helyreigazítani őket. Két rövid beszélgetéssel nem lehet megváltoztatni egy beléjük gyökerezett rossz szokást. De ha elegendő időt hagysz rá, az egyetlen stratégia, mely sosem vall kudarcot, a szeretet.