A krónikus panaszkodókon szinte lehetetlen segíteni. Sosem tudjuk kielégíteni őket, de nem engedik, hogy felhagyjunk a próbálkozással – ezért végül csapdában érezzük magunkat. Ha krónikus panaszkodónak ismernek, akkor az emberek kerülni fognak, mint a pestist, így magányos és meg nem értett leszel. Ráadásul valószínűleg sosem fogod megérteni ennek okát!

A viselkedésünk nem csak úgy megtörténik – mi választjuk meg!

Pál azt írja: „Örüljetek az Úrban mindenkor!” (Filippi 4:4). Az örömtelenségre sok keresztyén hajlamos, és általában nem emiatt szoktak kidobni a kórusból vagy eltávolítani a vezetőségből. A zsoltáros ezt írta: „Ez az a nap, amelyet az Úr elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen!” (Zsoltárok 118:24). Figyeld meg, nem azt mondja: „tegnap volt Isten napja, milyen boldog voltam akkor” vagy ezt: „holnap lesz Isten napja, addig kibírom valahogy.” Nem, ez a nap, a mai nap ajándék Istentől!

A panaszkodás gyakran énközpontú, arról szól, hogy te mit szeretsz és mit nem. Ezzel az ember önmagára fókuszál.

Az igazi öröm döntés. Azokhoz jön el, akik odaszánják magukat valamire, ami nagyobb, mint a saját boldogságuk. Vannak döntések, melyeket minden nap meghozunk, például, hogy mit eszünk, milyen ruhát viselünk, milyen magatartást tanúsítunk. Azt, hogy „Örüljetek az Úrban mindenkor!” (Filippi 4:4) Pál börtönből írta úgy, hogy a szabadulásra semmilyen reménye nem volt. Nem a körülményei határozták meg az örömét, hanem az, hogy mire összpontosított! Ugyanez érvényes rád is. „Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra” (1Thesszalonika 5:16–18).

Ma tehát válaszd az örömöt!