Ha az emberek tetszését keressük, akkor:

1) Elhanyagoljuk a saját szükségleteinket azért, hogy másoknak kedvében járjunk.

2) A döntéseinket attól tesszük függővé, hogy ők jóváhagyják-e. Végül lábtörlőnek érezzük magunkat.

Talán már kora gyermekkorodban felvetted ezt a viselkedésmódot, hogy felhívd magadra azok figyelmét, akikére annyira vágytál. Vagy talán sosem tanultál meg bízni a saját véleményedben. „Az emberektől való rettegés csapdába ejt” (Példabeszédek 29:25), mert mindig visszafelé sül el.

Ha a dolgok nem jól alakulnak, nemcsak mások haragszanak meg rád, te is elégedetlen leszel magaddal.

Péter is emberek kedvében akart járni. A keresztre feszítés előtti éjszakán „Odament hozzá egy szolgálóleány, és így szólt: Te is a galileai Jézussal voltál. Ő azonban tagadta mindenki előtt, és ezt mondta: Nem tudom, mit beszélsz.” (Máté 26:69–70).

Amikor Sámuel számon kérte Saulon, hogy nem pusztította el teljesen az amálékiakat, „Saul így felelt Sámuelnek: Vétkeztem, mert megszegtem az Úr parancsát és a te beszédedet. Mert féltem a néptől, és hallgattam a szavára.” (1Sámuel 15:24). Pál viszont ezt írta: „Most tehát az embereket akarom meggyőzni vagy Istent? Vagy embereknek igyekszem tetszeni? Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája.” (Galata 1:10).

Figyelmesnek, kedvesnek és türelmesnek lenni jó dolog, de ne hagyd magad megfélemlíteni vagy manipulálni! „Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét” (2Timóteus 1:7). Ne add meg magad a félelemnek, engedve, hogy Isten helyett mások irányítsák az életedet! Isten nem akarja, hogy félelemből szolgálj embereket, hanem azt, hogy szeretetből szolgálj nekik – és Istennek!