Az előfordulhat, hogy keveset dicsőítjük Istent, viszont a dicsőítést túlzásba vinni nem lehet. Dávid azt írja: „Napkelettől napnyugatig dicsérjétek az Úr nevét!” (Zsoltárok 113:3). „Naponta hétszer dicsérlek téged” (Zsoltárok 119:164). „Áldom az Urat mindenkor, állandóan őt dicséri szám” (Zsoltárok 34:2). Amikor a körülmények rád nehezednek, a legkevésbé Isten dicsőítéséhez van kedved. Pedig éppen ilyenkor kellene ezt tenned, mert a dicsőítés a figyelmedet elvonja önmagadról és Isten csodálatos hatalmára fordítja.

Jósáfát akkora hadsereggel nézett szembe, hogy semmi reménye nem lehetett a győzelemre. De amikor elkezdte dicsőíteni Istent, ellenségei egymást pusztították el, miközben ő csak csodálkozva nézte mindezt. Amikor Pál és Szilász dicsőítették Istent a börtönben, a láncaik lehulltak és az ajtók kinyíltak.

Természetes dolog, hogy a problémáink magukra vonják figyelmünket, és emiatt elfelejtjük Istent dicsőíteni, pedig a dicsőítés megoldja a problémákat. Péter ezt írja: „hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, a dicsőségre és a tisztességre” (1Péter 1:7).

Ismerd el a dicsőítés erejét és válaszd azt, hogy magasztalod Istent, akárhogy is érzed magad! A dicsőítés bevisz Isten jelenlétébe, és így az isteni kegy és áldások áramába kerülsz. Az mondod, nem érted, hogyan működik a dicsőítés? Gondolj rá így: nem kell értened az aerodinamikai törvényeket ahhoz, hogy repülőgépen utazz. Csak szállj fel a gépre, és a pilóta majd elvisz oda, ahová menned kell. Ugyanez igaz Isten dicsőítésére is: csak kezdd el, és meg fogod látni az eredményeket!