A szolgálatban – mint az élet minden más területén is – meg kell értenünk azt az egyénre szabott folyamatot, amely az adott személy lelki ajándékaival jár. Karen Williams írja: „Egy misszió több, különféle ajándékkal rendelkező személyből tevődik össze… akiket egy közös cél irányít, melyet Isten a vezetőjüknek adott.

Az emberek tipikusan három kategóriába sorolhatók:

1) a célt megálmodók;

2) a folyamatorientáltak;

3) a feladatra koncentrálók.

Mindegyiküknek megvan a maga sajátságos érzelmi válasza a saját ajándékának megfelelően, és aszerint reagálnak egy látás megszületésére és sikeres megvalósítására.

A célt megálmodók érzelmi magaslaton vannak, amikor egy látás egyértelművé válik előttük. Amikor ezt azok elé tárják, akik a megvalósításáért fognak felelni, azt hiszik, hogy a többiek is hasonló felfokozott érzelmekkel reagálnak, amikor meghallják ezt a teljesen egyértelmű, az egész világot megváltoztató látást. A célt megálmodó számára a világos cél gyakorlatilag olyan, mintha már 100%-ban megvalósult volna. Ezért képesek arra, hogy újabb és újabb célt lássanak meg, mielőtt az első igazán testet öltene.

A folyamatorientált ember számára azonban az elé tárt látás várakozó állásban van, amíg le nem fordítják számára folyamatként. Náluk az érzelmi csúcs akkor jön, amikor a folyamat világosan megfogalmazott és dokumentált, és úgy érzik, hogy sikeresen fogják támogatni a látás megvalósítását. Náluk a felfokozott lelkiállapot csak jóval a cél eléjük tárása után várható.

A feladatra koncentráló emberek számára a látás szintén várakozó állásban van addig, amíg nem kapnak egy konkrét feladatot. Az ő érzelmi csúcsuk akkor jön el, ha az adott feladatot kipipálhatják tennivalóik listáján.”