Kelli B. Trujillo írja: „»Nem vagyok a szolgád!« – dörrentem rá zsémbesen az egyik gyermekemre, miközben négykézláb szedegettem össze a padlóra kiborított tésztát… Akkor belém villant egy gondolat: remélem, Jézus nem hallotta, hogy ezt mondtam! Sajnos, a szolgálathoz való hozzáállásom nem csak a padló feltakarításakor mutatkozik meg. Legtöbbször nehezemre esik másoknak szolgálni. Ha valami érdekes, jelentőségteljes projektről van szó, hogy közben szinte halljuk a lelkesítő, jó érzést adó háttérzenét… és elönt minket annak a tudata, hogy milyen nagyszerűek vagyunk… akkor nem nehéz. De mi a helyzet az olyan szolgálattal, amilyenről Jézus beszélt… amikor nem kapunk elismerést… amikor önző hajlamaink ellen kell harcolnunk?”

A gőz nem hajt meg semmit, amíg nincs zárt térbe kényszerítve. A Niagara sem termelne áramot, ha nem lenne mederbe terelve. Egyetlen élet sem érik nagyszerűvé, ha nem fókuszált, nem eltökélt, nem fegyelmezett. Jézusi módon szolgálni azt jelenti: „többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem” (Galata 2:20). Pált bebörtönözték, megkorbácsolták, megkövezték, kirabolták, hajótörést szenvedett, mégis azt mondta: „úgy ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái… dicsőségben és gyalázatban, rossz hírben és jó hírben, mint ámítók és igazak, mint ismeretlenek és jól ismertek, mint meghalók és íme, élők, mint megfenyítettek és meg nem öltek, mint szomorkodók, de mindig örvendezők, mint szegények, de sokakat gazdagítók” (2Korinthus 6:4,8–10). Jézus „az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és Isten trónjának a jobbjára ült” (Zsidók 12:2). Ugyanez a Lélek tesz képessé téged is arra, hogy szolgálj másokat az Ő erejéből merítve.