„Mi Isten munkatársai vagyunk.” (1Kor 3:9)

Igénkben Pál apostol is munkáról, munkavégzésről beszél. Úgy állítja be az Isten országát, mint ahol emberek fáradoznak az Úrért. S valóban be kell látnunk, hogy az Úrhoz tartozni munkálkodó életet jelent. Az Úrhoz tartozás nem a semmittevéssel egyenlő. Nem annyit jelent, hogy az övé vagyok, jaj, de jó és ebből innentől semmi nem következik. De nagyon is következnek dolgok. 

Mi a feladat Isten országában? Jeremiás prófétára például ezt a feladatot bízta az Úr: „gyomlálj és irts, pusztíts és rombolj, építs és plántálj!” (Jer 1:10) Jézus ezt bízta az övéire: „Menjetek el, tegyetek tanítvánnyá minden népet…” Légy tanítvány, aki másokat is tanítvánnyá tesz! Lelkeket vezess az Úrhoz! Ez a legnagyobb feladatunk, s ez mindnyájunkra vonatkozik. Mutasd be Krisztust, mint életed Megváltóját, hívogass másokat is Őhozzá! Értsd meg, amit alapigénkben nekünk üzen az Úr: „Mi Isten munkatársai vagyunk.” A munkálkodó Istennek vagyunk a munkatársai. Az nem úgy van, hogy Isten megteremtette a világot, majd magára hagyta. Jézus így mondta: „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.” (Jn 5:17)

Testvérek! Érjük fel ésszel, de szívvel és hittel is, hogy a munkálkodó Isten, a munkálkodó fia, az Úr Jézus által munkatársainak hív el bennünket is. Nem nélkülünk akar munkálkodni. Pedig megtehetné. Ismer bennünket, töredékes és esendő voltunk teljesen tudott, ismert előtte, mégis munkatársaivá választ bennünket. Mondhatná, hogy megbízhatatlanok vagyunk, sokat hibázunk és végezhetné egyedül, amit eltervezett vagy igénybe vehetné csak az angyalokat, de nem teszi. Nem így gondolja, hanem be akar vonni minket is abba, amit eltervezett…