Az igehirdető a prédikációra készül, a tanár óravázlatot ír, a könyvelő a számokkal bajlódik, a szerelő autót javít. Ám nincs olyan intézmény vagy felsőfokú oktatás, ami teljes egészében felkészítene a vezetéssel járó nyomásra. Ennek a kezelését csak munka közben lehet megtanulni.

Pál felsorolja, mi minden érte őt: „többször börtönöztek be, igen sok verést szenvedtem el, sokszor forogtam halálos veszedelemben… egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést (2Korinthus 11:23–25). Ezért mondja a lelkészek 21%-a azt, hogy ha újrakezdhetné az életét, nem a lelkészi hivatást választaná.

Zig Ziglar szerint: „a csúcs magányos hely.” Ha az élet bármely területén vezető vagy (a legtöbben azok vagyunk, még ha ezt nem ismerjük is fel), akkor tiéd minden felelősség, nem tudod elhárítani. Kevés elismerést fogsz hallani, amikor a dolgok terv szerint mennek, de ha valami nem jól alakul, vigyázz, a vezetőkre úgy száll a kritika, mint a legyek az uzsonnára!

Mindig ára van annak, ha hatást akarunk gyakorolni másokra. A vezető számára ez az ár az ideje, a gondolatai és a bizalom, amit ki kell érdemelnie. A részletfizetés a napi kockázatvállalás, az ihletett gondolkodás, a szorgalmas munka és a problémamegoldás. De a legnagyobb ár az, hogy emberekkel kell foglalkoznia, különösen olyanokkal, akik vele egyforma egyenruhát hordanak, mégsem egy csapatban vannak. Pál róluk így nyilatkozik: „gyakran voltam… veszedelemben áltestvérek között” (2Korinthus 11:26).

Ha te is ezt tapasztalod, akkor hallgasd, mit mondott Isten Mózesnek: „Van egy hely nálam: állj ide a kősziklára! És amikor elvonul dicsőségem, a kőszikla hasadékába állítalak, és betakarlak a kezemmel, amíg el nem vonulok.” (2Mózes 33:21–22).

Mi a megoldás a vezetéssel járó nyomásra? Az, hogy tudatában vagy Isten jelenlétének életedben.