Harmadszor: szembe kell nézned a problémával!

Amikor Nehémiást ellenségei fenyegették, néhány barátja azt javasolta neki, hogy keressen menedéket a templomban. Ő viszont másként gondolkodott: „Én azonban ezt feleltem: Illik-e menekülnie a magamfajta embernek? Az olyan ember, mint én, nem mehet be a templomba, csak hogy mentse az életét! Nem megyek!” Inkább felépítette Jeruzsálem várfalait alig két hónap alatt – ez elképesztő teljesítmény!

Néhány éve volt Amerikában egy tévéreklám, ami a függőségekre és a bántalmazásokra akarta ráirányítani a figyelmet. Egy tipikus családot mutatott be, a gyerekek játszottak, az anya porszívózott, az apa újságot olvasott. Átlagos családnak tűntek, egy furcsaságot kivéve: egy hatalmas elefánt volt velük a szobában. Bár látták, hogy megnehezíti az életüket az ottléte, és folyton kerülgetniük kell, úgy tűnt, nem vesznek róla tudomást, úgy tesznek, mintha nem létezne. E reklám miatt terjedt el a szólás: „elefánt a szobában”. Minden olyan problémára alkalmazható, amivel nem vagyunk hajlandók foglalkozni, hanem úgy teszünk, mintha minden rendben volna.

Jellemzően négyféleképpen reagálunk a problémákra:

1) Elmenekülünk előle. Próbáljuk elkerülni, de a probléma mindig követni fog.

2) Elfelejtjük. Abban reménykedünk, hogy ha nem gondolunk rá, eltűnik. De ha nem kezeljük, a probléma csak súlyosbodni fog.

3) Harcolunk ellene. Amivel küszködünk, az makacsul kitart. Így van ez a problémáinkkal is.

4) Szembenézünk vele. Őszintén megvizsgáljuk a helyzetet és megbirkózunk vele. Ha bölcsek vagyunk, Isten segítségét kérjük. „Ezért bizakodva mondjuk: »Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem?«” (Zsidók 13:6)