„...mert a szívnek teljességéből szól a száj" (Mt 12,34b)

A mennyei Gazda azon örvendezik, ha Igéjével van tele a szívünk. Ám lehet a szívben keserű irigység, viszálykodás indulata, testi érzés, gondolat sokasága is. Ha a kamra jó dolgokkal van tele, azokból hozhatunk ki, ha rossz dolgokkal van tele, akkor csak ezekből vehetünk. Mivel, vagy Kivel van tele a te szíved?

A hit által életünkbe költöző Jézus Krisztus új szívet teremt bennünk. Abban gyönyörködik az Úr, ha szívem trónján nem az ÉN ül, hanem már Ő, Jézus.

Mégis megtörtént: nem úgy szóltam, ahogy kellett volna. Már kimondtam, s nem kellett volna! Az Ige így mondja: amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. Hol a baj hát? Negyed-szívvel, fél-szívvel szeretjük Őt?! Egy kicsit Jézusra is figyelve, de a világ felé is hajolva. Ha tele töltekezünk Isten Igéjével, akkor kicsordul az mások felé is.

Sokszor csődöt mond a nevelés, lepereg az intő, feddő szó is, bár a szeretettel való figyelmeztetés, jóra intés nagyon fontos. Ha a beszéd és tett egyaránt megromlott, arra érvényes: a rossz fa csak rossz gyümölcsöt teremhet, csak a jó fa teremhet jó gyümölcsöt. Megromlottságban, csődhelyzetben csak egy valami segíthet: a Krisztusba oltatás, az újjászületés. 

Az emberi, testi bölcsesség ördögi bölcsesség. Nincs mit kérkedni vele. Krisztus nélkül csak kedveskedők a szavak, s a felebarát háta mögött csak sziszegő, ördögi szavak jönnek elő.

Tele van a szíved elégedetlenséggel, hálátlansággal? Újat kezdhetsz. Van egy új lehetőség: a kegyelem „mégise". Vigyázz a szívedre, mert onnan indul ki az élet! Figyelj az igékre, s őrizd meg azokat szíved mélyén!

Nincs olyan mélység és fájdalom, olyan elesettség, betegség és gyász, amikor téged ne tudna megszólítani, amikor ne tudna megajándékozni az Ő közelségével. Nincs olyan üresség, amit Ő ne tudna betölteni. Hívd be Őt, ó hívd!  (Sebestyén László Ede, Köröstárkány)

Nagyszüleink, dédszüleink fényképeit őrizgetjük, így emlékezünk rájuk. Ugyanígy őrizzük meg, zárjuk szívünkbe Isten szeretetét! Ő javunkat akarja.