Engedelmeskedjetek minden emberi rendnek az Úrért, akár a királynak mint a legfőbb hatalomnak, akár a helytartóknak mint akiket ő küld a gonosztevők megbüntetésére és a jót cselekvők megdicsérésére. Mert Isten akarata az, hogy jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát mint szabadok: nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójául használják, hanem mint Isten szolgái. Mindenkinek adjátok meg a tiszteletet, a testvéreket szeressétek, az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek.  (1Péter 2, 13-17)

Isten igéje a mai napon is engedelmességre szólít fel bennünket! Mennyi minden másképpen alakulna az életünkben, ha engedelmes gyermekei lennénk az Istennek és azoknak az emberi rendeknek, amelyeket Isten felénk helyezett. Nagyon sokszor nem az igazságérzetünkért kell engedelmesek legyünk, férjként, feleségként, gyermekként, vagy beosztottként, hanem az Úrért. Az Ő akarata, hogy jót cselekedjünk, jót cselekedni pedig csak alázattal lehet, akár vezetőként akár beosztottként. Az alázatról mindig a lábmosás története jut eszembe, amikor a Mester körül kötötte magát a törölközővel, leereszkedett a tanítványok lába magasságába és onnan mondta el Péternek, ha nem mosom meg a lábad, semmi közöm hozzád. Ebből a magasságból a mi mondanivalónk is sokszor másképpen hatna, talán jobban hallgatnának a szavunkra, nem csak a beosztottak, hanem a családtagok is. Mert Isten akarata az, hogy jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát, mint szabadok. Jót cselekedve másnak véleményt mondani csak az tud, aki szabad! Krisztusban szabad! Egy megkötözött ember nem ura a cselekedeteinek sem az életének. A gonosz megkötöz bennünket, ahol tud, és mi nagyon sokszor a rossz szokásainkat, káros függőségeinket és szenvedélyeinket azzal magyarázzuk, hogy nem üdvösség kérdése. Hadd kérdezem meg kedves testvérem, nem vagy-e a megkötözöttek között? Azért nem tudsz hiteles lenni a szolgálatban, mert az Isten szabadítása helyett a megkötözöttségedet magyarázod? Ha viszont szabadnak érzed magad akkor vigyázni kell, hogy ne tartozz azok közé, akik a szabadságot a gonoszság takarójául használják, hanem mint Isten szolgái jót cselekedve az Ő dicsőségére élnek.

Olyan világban élünk, ahol a tiszteletadás sok tekintetben csorbát szenved, a 17. versben mégis arra kapunk felszólítást, hogy mindenkinek meg kell adni a tiszteletet, ezt akár parancsként is lehet értelmezni. Az ötödik parancsolat jut eszembe, ahol Isten arra szólít fel, hogy tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amit az Úr a te Istened ad neked. Ahol megtanítják szülők tiszteletadásra a gyermekeket Isten és embertársai felé, ott jövendőt épít az a család. A testvéreket szeressétek, az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek. Az őszinte testvérszeretet és az istenfélelem életformává kell váljon a mindennapjainkban. (Meleg Attila, Bódvaszilas)

Az Istennek való engedelmesség szabaddá tesz.