BIBLIA ÜZENETE

Napi Ige és Gondolat.

4 éve | Sályi Tiborné Erzsike | 0 hozzászólás

2020-05-09

Kétféle Jézus – kétféle félelem

„Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?" (Márk 4,41)

Utazások kezdetén gyakran jut eszembe ez a példabeszéd: „Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet." (Péld 3,6) Károli ígéretképpen fogalmaz: „Megismered őt…" Ez történt a tanítványokkal, ez történik, történhet velünk is, és egy tapasztalat után remélhetőleg már azzal a gondolattal vághatunk neki egy utazásnak, hogy még jobban megismerjük Jézust. Bízhatunk abban, hogy ezzel a céllal is indít minden egyes útra Mesterünk.A tomboló viharban megrémülnek a tanítványok: halálfélelmük van. Melyikünk ne élt volna át kisebb-nagyobb félelmet, rémületet, kezdve a gyermekkori félelemtől a sötétben a megélhetés gondjain keresztül a kudarctól, emberektől, feladatoktól, számonkéréstől, elutasítástól, betegségtől, veszélyektől, haláltól való félelemig? Ki tudná megmondani, hogy imádságainknak milyen mértékben indítéka a félelem, és milyen mértékben a hit?Jézus alszik a hajóban, amit a vihar ide-oda dobál, és már-már elsüllyed. Egy fáradt, kimerült embert láthatnak a tanítványok. Velük együtt ki van téve a pusztulásnak. Mesternek szólítják, és kérdésük elárulja: nem pusztán fáradtnak, nemtörődömnek is látják.A másik pillanatban a hatalmasat látják, aki nem csupán törődik velük, hanem ura is a helyzetnek: szól, és szavára eláll a vihar, lecsillapodik a tenger. Lehet, hogy csak annyit vártak tőle, hogy együtt merje ki a vizet a hajóból, vagy legalább ne aludjék olyan nyugodtan: törődjék. Ámde többnek látják, mint gondolták volna: Istennek, Isten Fiának, még ha ezt most nem is tudják kimondani.Akik az imént még a haláltól féltek, most betelnek egy másfajta félelemmel. Hasonló ez a Péter félelméhez, amit az első csodálatos halfogáskor élt át. Az első a hitetlenség félelme, a második a hit szülője, hiszen együtt jár az Úr megismerésével, akár külső, akár belső viharunk lecsendesítésében tapasztaljuk meg hatalmát. Követheti a hála és öröm, hogy hatalmát megtartásunkra, nem elveszítésünkre használja! (Adorján Kálmán, Harangláb, Erdély)A nap gondolata:Ne terheljük egymást aggódásokkal. Jobb Valaki visel ránk gondot, mint embertársaink és az összes angyalok. (Luther nyomán)

Címkék: