El tudod képzelni, hogy érezték magukat a gyermekek, amikor Jézus megdorgálta tanítványait, mert nem engedték hozzá őket? Aztán így szólt hozzájuk: „Gyertek ide hozzám!” Hány sors változott meg aznap, mert ő szerette ezeket a kicsiket és időt fordított rájuk? Azzal ajándékozta meg őket, amire minden gyermeknek szüksége van, és ami minden gyermeknek jár: önbecsülést és a saját gondolataik és véleményük méltóságát.

A gyermek, ha meg tudná fogalmazni, ezt mondaná: „Ha figyelsz rám, az azt jelenti, hogy számít neked, amit mondok. Sőt, ami még fontosabb: én számítok neked.” Ha éveken át ilyeneket hall: „Ne zavarj! … Maradj csöndben! … Nincs időm” – a gyermekben haldokolni kezd a kreativitás és az önbizalom. El tudod képzelni, hogy lehet ezek nélkül megküzdeni az élettel?

„De én túl elfoglalt vagyok” – mondod. Lehet, de biztosan nem vagy elfoglaltabb Jézusnál, ő mégis szánt időt a gyermekekre. Kedves szülő, hallod, amit mondok? Tudom, nagy a nyomás. Manapság sok kiskorú követ el felnőtt bűntényeket. Az eseteket tanulmányozva kiderül, hogy ez annak a következménye, hogy nem tanulták meg építő módon kifejezni érzelmeiket, ezért viselkednek destruktívan! Gyermekkorában kalapáccsal szétverte a játékát, most felnőttként falakat tör át az öklével. Az ingmérete talán megváltozott, de a fejében lévő üzenet még mindig ugyanaz: senki sem figyel rám, senki sem ért meg, senki sem törődik velem. Ez komoly dolog.

Ha azt gondolod, hogy túlságosan nagy ügyet csinálunk ebből – akkor gondold át újra! Ha gyermekeid a figyelmedet kérik, szánj rájuk időt! Ha jól csinálod, nagyszerű emlékeid lesznek. Ha rosszul csinálod, örök bánkódásban fogsz élni.