A merev határok miatt előfordulhat, hogy másokat kizársz az életedből, és nem leszel felkészült az adásra és elfogadásra, ami az egészséges kapcsolathoz szükséges. Az átjárható határok viszont védtelenné tesznek azokkal szemben, akik csak kihasználnak, akik manipulálni akarnak, és akik elvárják, hogy akár a saját károdra is gondoskodj róluk. Ám a rugalmas belső határokkal bíró emberek kiegyensúlyozottan élik a saját életüket, ugyanakkor egészséges érdeklődést mutatnak mások iránt. Nagylelkűen adnak az idejükből, együttérzésükből és forrásaikból anélkül, hogy túlzottan magukra vállalnák a felelősséget másokért, vagy az elvárásoknak való megfelelés érdekében nem teljesítenék Istentől kapott kötelességüket: hogy azzá legyenek, akinek Isten teremtette őket. Ezek az emberek azt mondják: „Kapcsolatban tudok lenni veled anélkül, hogy feladnám önmagamat!” Nem engedik, hogy mások megsértsék határaikat, és azt is tudják, ők hogyan kerüljék el a te határaid megsértését. A merev emberekkel ellentétben ők meghajolnak és alkalmazkodnak, ha a körülmények azt kívánják anélkül, hogy túlterheltté, védekezővé, neheztelővé vagy másokat hibáztatóvá válnának. Megbirkóznak a nehézségekkel, közben nem tévesztik szem elől az igazán fontos dolgokat, és erőt merítenek az Istentől kapott forrásból.

Pál ilyen ember volt. Megtanulta, hogy minden helyzethez alkalmazkodni tudjon, de úgy, hogy közben Krisztusban maradva önmaga legyen (ld. Filippi 4:12–13). Az ilyen embereket nem a körülmények vagy mások irányítják; meghajlanak, ha kell, és Isten kezében hagyják a vezetést. Segítőkészek, de nincs bűntudatuk, ha nem tudnak mindenkin segíteni. Rugalmas határaik lehetővé teszik, hogy alkalmazkodjanak a körülményekhez. Gyakorolják az „egymás terhét hordozzátok” (Galata 6:2) törvényét, de nem vállalják túl magukat, és nem vállalják át a mások életéért való felelősséget.