Reimar Schultze írta: „Senki sem hasonlíthat Istenre, érhet el sokat Istenért, lehet bensőséges kapcsolatban Istennel, lehet hasznos Isten számára, ha nem tanult meg sokat kettesben lenni Istennel. Micsoda iskola ez! Nem másolhatsz másokat, mert nincs senki más az osztályban, csak te és Isten. A gyülekezetben mondhatod: »Ez nem nekem szól, talán valaki másnak«, de az Istennel kettesben töltött idő arra lett tervezve, hogy a te szükségeidet töltse be, hogy a te egyedi elhívásodra készítsen fel, hogy téged finomítson, hogy kitakarítsa belőled az ostobaságot… és az ő képére formáljon.

Lehet, hogy vésővel kezdi, de a végén már csak dörzspapírra lesz szüksége. Jézus azt mondta: »az én juhaim hallgatnak a hangomra, és… követnek engem« (János 10:27). Nemcsak arra tanít, hogy meghalld a hangját, azt is megmutatja, mi akadályoz abban, hogy meghalld. Olyan gyorsan tanít, amilyen gyorsan átadod magad neki, mégis elég lassan ahhoz, hogy ne maradj le egyetlen leckéről sem. Megtanít, mit jelent vele egy igába fogva lenni, felvenni az ő sebességét, követni az ő időzítését.

Persze az ördög minden lépésnél támadni fog. Felsorakoztat magyarázatokat és vallásos kifogásokat a késlekedésre [de nem kell hallgatnod rá]. Állj ellen neki! Hazug és csaló! Drága árat fizetünk, ha figyelmen kívül hagyjuk Istent. Vannak, akik gyermekeiket, unokáikat vesztették el, mert azok a világi életet választották, mások nehézségeken mentek keresztül, csalódások, pénzügyi krízisek, házassági válságok érték őket… Vannak, akiknek az élete az előrejutás körül forog ahelyett, hogy Istenre figyelne… Térj meg, és tedd a helyes dolgot most rögtön – soha nem fogod megbánni!”