Egyszer Péter Jánosra nézve megkérdezte Jézustól: „Uram, hát vele mi lesz? Jézus pedig így szólt hozzá: Ha azt akarom, hogy ő megmaradjon, amíg eljövök, mit tartozik rád? Te kövess engem!” (János 21:21–22). Nos, ha Pétert bajba sodorta, hogy mások dolgába avatkozott, akkor ez nekünk sem hasznos. Most nem a segítségnyújtásról van szó, hanem arról, hogy tudnunk kell, mikor törődjünk a magunk dolgával ahelyett, hogy beleütnénk az orrunk a másokéba.

Előfordul, hogy kéretlenül beleszólunk, és meg akarunk oldani problémákat. Ilyenkor erőfeszítéseink nem hogy hiábavalók, de még zokon is veszik őket. Ha lelkileg érettebb leszel, és már nem akarsz mindenkit „megjavítani”, az életed egyszerűbb lesz. Ha már nem avatkozol bele abba, amire nem is kértek, több időd marad segíteni ott, ahol valóban szükség van rá.

A be nem avatkozás több annál, hogy nem ellenőrzünk mindenkit; azt is jelenti, hogy nem hallgatózunk, nem pletykálunk, nem beszéljük ki az embereket a hátuk mögött, és nem próbálunk a lelkükbe látni. Magadra ismertél valamelyikben? Ha igen, akkor bánj el a dologgal, mielőtt elveszítenéd mások tiszteletét! Tudod, hogy miért figyelünk annyira mások gyengeségeire? Azért, hogy magunkat ne kelljen közelről megnéznünk. Az egyetlen dolog, amin változtathatsz másokkal kapcsolatban: a te hozzáállásod. Pál azt írja: „Mert halljuk, hogy némelyek… haszontalan dolgokat művelnek. Az ilyeneknek pedig megparancsoljuk, és a lelkükre kötjük… hogy csendben dolgozva, a maguk kenyerén éljenek.” (2Thesszalonika 3:11–12). Egy lelkigondozó mondta: „Béketeremtőnek lenni nem azt jelenti, hogy mindenbe beavatkozunk. Békeszerzők úgy lehetünk, ha mi magunk is békességesek vagyunk… nem hordozunk magunkban zűrzavart… nem okozunk további káoszt azzal, hogy belemászunk más emberek dolgaiba és kapcsolataiba.”