Skóciában az újévi hagyományokhoz hozzátartozik, hogy előtte kitakarítják a házat, kihamuzzák a tűzhelyet és a kandallót, és kifizetnek minden adósságot. A lényeg, hogy megszabaduljanak minden régitől, és helyet készítsenek az újnak.

Időnként mindannyiunkra ráfér egy lelki nagytakarítás. A Biblia azt mondja: „Hordjatok ki minden undorító bálványt a szentélyből!” Miért? Mert az idő múltával a helytelen hozzáállások, a silányul elvégzett munkák és a rossz szokások belopakodnak és vakká tesznek a fontos dolgok iránt. Sheila Coleman mondja: „Tíz évvel ezelőtt kitakarítottam a házat a pincétől a padlásig. Leporoltam, kisepertem minden sarkot… kisúroltam a kádakat, kagylókat és mosogatókat, csak úgy csillogtak. Egy fogkefével még a csempék közötti fugákat is megpucoltam. A ház sohasem volt olyan tiszta! És ma – tíz évvel később… még mindig tiszta. Soha többé nem kellett kézbe vennem a portörlőt… a porszívót… vagy lemosnom a konyhapultot… a házam ma is olyan tiszta, mint azon a napon volt, igaz? DEHOGY! Folyamatosan szükségünk van a lelki nagytakarításra, mert szennyes világban élünk. Ahogy rendben kell tartanunk az otthonunkat… kimosni a ruháinkat… karban tartani az autónkat… ugyanígy a szívünket – a lelki házunkat – is rendszeresen takarítanunk kell. Nem hetente vagy havonta egyszer, és biztosan nem tízévente egyszer vagy életünkben egyszer. Engednünk kell, hogy Isten minden nap végezze munkáját rajtunk, hogy megtisztítson, megújítson. Van olyan szoba a »házadban«, ahová nem engedted be őt, hogy kitakarítsa? Ha már jó ideje nem végzett nálad Isten alapos szív-takarítást, akkor imádkozz így: »Uram, tisztítsd meg a szívemet, hogy bennem élhess és átragyoghass rajtam!«”