A zsoltáros azt írta: „Magasztallak téged, mert félelmetes vagy és csodálatos; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt. Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.” (Zsoltárok 139:14–16). Isten már meghatározta a gyermekedben rejlő lehetőségeket; most rajtad áll, hogy segítsd őt, hogy felfedezze és fejlessze azokat. Meg fogod látni a természetében, a tehetségében, az érdeklődési körében.

Ne kezeld gyermekeidet egyformán, hiszen különbözőek! Kain földművelő volt, öccse, Ábel pedig juhpásztor. Jákób és Ézsau ikrek voltak, mégis mindenben különböztek. És mi a helyzet a tékozló fiúval, aki elhagyta az otthonát és elbulizta a pénzét, míg bátyja otthon maradt, önigazulttá és ítélkezővé vált?

Minden gyermekedet feltétel nélkül szeretned kell, de egyénre szabottan kell fejlesztened őket! Ki is ő? Mit szeret? Miben sikeres? Hogyan kezeli a változást? Hogy viselkedik, amikor egyedül van? Vedd észre, mit értékel gyermeked, mitől fél, mire van szüksége!

Törekedj arra, hogy Isten Igéje legyen lelke horgonya! Ne erőltesd olyan irány választására, amit te szerettél volna választani! Segítsd, hogy felfedezze saját identitását, és támogasd őt jó hátországként! Ha ez azt jelenti, hogy egy időre le kell mondanod a saját álmaidról, ám legyen! Nem fogod megbánni! A gyermeked a jövőd, léted leglényegesebb része benne fog tovább élni.

Még egy dolog: holnap azoknak a fáknak a gyümölcsét fogjuk enni, amelyeket ma elültetünk. Imádkozz tehát és kérd Isten segítségét, hogy megértsd gyermekedet!