Egy gyümölcsfa folyamatosan hatalmas mennyiséget termett, és valóságos pénzgyárrá vált, így a gazda minden erejével az eladásra koncentrált, és nem vette észre, hogy a fa haldoklik. Aztán egy nap arra ébredt, hogy a fa gyökerei kiszáradtak. Annyira a gyümölcsre összpontosított, hogy elhanyagolta a gyökérzetet.

Mi a helyzet veled? A számokra és mérhető eredményekre figyelsz, vagy a célra, az emberekre, az innovációra, a kultúrára és a siker gyökerére? Tápláld a gyökereket, és mindig lesz gyümölcs! Viszont ha nem törődsz a gyökérzettel, búcsút inthetsz a gyümölcsnek!

Kristin Armstrong írta: „Egy túl kicsi cserépbe szorított növényhez hasonlóan a mi gyökereink is összegabalyodnak. Idővel nem leszünk képesek a normális táplálkozásra. Nem tudunk túlnőni a környezetünk által ránk kényszerített határokon. A Szentírás szavaival élve olyanok leszünk, mint egy »bezárt kert… bekerített forrás, lepecsételt kút«. Isten azonban látja, mi van az emberben… látja a benned rejlő lehetőségeket, hogy azzá válj, akinek teremtett. Látja, hogy a bezárt kertben közeleg a virágzás, hallja a lepecsételt kút mélyéről előtörni akaró forrás csobogását. Tudja bezártságodat, ismeri akadályozottságodat, és ki akar szabadítani. Vannak olyan súlyos nehézségek, mint egy haláleset vagy válás, melyek átültetést igényelnek… ez azonban lehetőséget biztosít arra, hogy mélyebb gyökereket eresszünk, és egy nagyobb térben felismerjük a bennünk rejlő lehetőségeket. Kérd Istent, hogy ültessen át… hogy gyengéden emeljen ki, szabadítson ki fogságodból, és találja meg a növekedésed számára tökéletes helyet! Engedd, hogy táplálja gyökereidet, hogy terjeszkedhessenek az újonnan megtalált szabadság tápanyagban gazdag talajában.”