BIBLIA ÜZENETE

Napi Ige és Gondolat.

5 éve | Sályi Tiborné Erzsike | 0 hozzászólás

2019-09-09

A vihar hevesen dobált bennünket, azért másnap kidobálták a hajóterhet, harmadnap pedig a hajó felszerelését dobálták ki saját kezükkel. Mivel pedig sem a nap, sem a csillagok nem látszottak több napon át, és erős vihar tombolt, végül elveszett megmenekülésünk minden reménye. Minthogy már sokat éheztek is, Pál felállt közöttük, és így szólt: „Az lett volna a helyes, férfiak, ha rám hallgattok, és nem indulunk el Krétából, hogy elkerüljük ezt a veszélyt és ezt a kárt. Én azonban most is azt tanácsolom nektek, hogy bizakodjatok, mert egy lélek sem vész el közületek, csak a hajó. Mert ma éjjel elém állt annak az Istennek az angyala, akié vagyok, és akinek szolgálok. Ez azt mondta: Ne félj, Pál, neked a császár elé kell állnod, és Isten neked ajándékozta mindazokat, akik veled vannak a hajón. Ezért bizakodjatok, férfiak! Én hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, ahogyan nekem megmondta. (ApCsel 27:18-25)

Azt látjuk az Igében, hogy egy nehéz helyzet komoly döntés elé állította az arra illetékeseket. Az időjárás szeszélyes volt, de kicsit jobbnak tűnt. Kialakul az. Nem lesz semmi baj – gondolták. Tovább haladunk. Ezt a döntést hozták. Rosszul tették. Persze döntéseinkről mindig utólag derül ki, hogy jók, vagy rosszak voltak-e. Ettől még dönteni kell. De hogyan döntünk különböző élethelyzetekben? Számít valaki más is rajtam kívül? Vagy az egyedüli szempont önmagam vagyok? Számít és kikérem az Úr véleményét, iránymutatását? A helyzet súlyossá vált. Egy idő után ezt kellett megfogalmazni: Elveszett megmenekülésünk minden reménye. Ez egy végtelenül szomorú mondat. Hiszen ha remény sincs, semmi nincs. A remény hal meg utoljára – tartja a mondás, mely alátámasztja, hogy remény nélkül lehetetlen élni. Az ember a legnehezebb, a legnyomorúságosabb helyzeteiben is keresi a reményt. S ahol az Urat nem ismerők nem találnak, Isten gyermekei ott is látnak reményt. Mert nem a láthatókra, hanem a láthatatlanokra néznek.Igénk szereplői elképesztően mély helyzetbe kerültek. Előbb a hajóterhet, majd a hajó felszerelését is kidobták. Már csak az emberek voltak a hajón. A vihar még a Napot, a fényt is eltakarta előlük. Mit tesz ilyenkor a hívő ember? Pál apostol újra szól. Beszélni kezd. Szeretettel megemlíti, hogy jobb lett volna rá hallgatni, majd a hajón lévők bátorításába fog.Egy-egy nehéz helyzetben tudunk-e bátorítani másokat? Nem könnyű feladat, nem is állítom, hogy az, de a hitünkből fakadhat az a bátorítás, melyre mintegy lélekerősítőre nagy szüksége van a reménytelenségben elcsüggedő embernek. Az Úr gyermeke ugyanis nemcsak a körülményeket látja, hanem a lehetetlent nem ismerő, hatalmas Istent is.Vizsgáljuk csak meg az életünket: mennyi bátorítás hagyja el ajkunkat? A körülöttünk élők mit tapasztalnak: szoktuk őket bátorítani, vagy ilyen ki se jön a szánkból? (Katona Béla)A nap gondolata:Aki hisz, másként vélekedik a dolgokról, mint az, aki nem hisz.

Címkék: