„Ezt mondja az ÚR: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testi erőre támaszkodik, az ÚRtól pedig elfordul szíve! Olyan lesz, mint a bokor a pusztában, nem remélheti, hogy eljön valami jó. Ott tengődik kövek közt a pusztában, a szikes, lakatlan földön. De áldott az a férfi, aki az ÚRban bízik, akinek az ÚR a bizodalma. Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit, és nem fél, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sincs gondja, szüntelen termi gyümölcsét." (Jer 17:5-8).

3. Azért, mert ha benne bízom, a nehézségek ellenére is őszinte örömöt találok majd az életben. Pál apostol erre buzdít: „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek" (Fil 4:4). Sokan mutatják, hogy boldogok, de valójában belül sírnak és keseregnek. A külső látszat nem a valóságot tükrözi. Ha azonban Istenben bízom, akkor nem kell megjátszanom magam, az életemről mindig az az őszinte nyugalom és öröm fog tükröződni, amely a körülményektől független. Miként a fa esetében: „lombja üde zöld marad".

4. Azért, mert ha benne bízom, az életem gyümölcstermő lesz. Olyan sokan élnek hiábavaló életet — és maguk is érzik, hogy nincs semmi értelme és célja az életüknek. Ha azonban Istenben bízok, azzal a személlyel kerülök kapcsolatba, aki megteremtett engem, és tudja, miért alkotott. Tudja, mi a célja velem. A belé vetett bizalmam pedig megnyitja az ajtót előtte, hogy tervének megfelelően cselekedjen velem. Elkezdek értelmet találni a mindennapok történései mögött, az életem pedig elkezd gyümölcsöt teremni. Jézus a Jn 15-ben arról beszélt, hogy szoros közösségben kell maradnom vele annak érdekében, hogy gyümölcsöt tudjak teremni. A gyümölcstermés pedig dicsőséget szerez Istennek. Mi lehetne nagyobb örömem, mint az életemmel dicsőíteni azt, aki ennyire szeretett engem, és saját Fiát adta értem… (T.S.K.)