Sokak véleményével ellentétben gyermekeink számára nem az az ideális környezet, ha minden problémától és nehézségtől megkíméljük őket. Bár az adott pillanatban nehéz elfogadni, gyermekeinknek szükségük van az apróbb akadályokra és csalódásokra, melyekkel életük során találkoznak. Felnőtt korukra meg kell tanulniuk megbirkózni a problémákkal és frusztrációkkal, de hogyan tanulnák meg ezt, ha gyermekkorukban sosem találkoztak ilyesmivel?

A természetben is ezt figyelhetjük meg. Az esőerdőben a fáknak nem kell mély gyökereket ereszteniük, hogy vizet keressenek. Emiatt nem is kapaszkodnak erősen a talajba, így egy enyhe szél is ki tudja dönteni őket. Ezzel szemben a mesquite fa a sivatagban, barátságtalan környezetben nő. Hogyan képes megmaradni? Úgy, hogy tíz vagy még több méter mélyre ereszti gyökereit vizet keresve. Azáltal, hogy alkalmazkodik a mostoha körülményekhez, az erős gyökérzetű fa ellenáll minden támadásnak.

Gyermekeink olyanok, mint ezek a fák. Azok a gyermekek, akik megtanulták leküzdeni a problémákat, szilárdabban állnak és többre képesek, mint azok, akik sosem szembesültek nehézségekkel. Ezért nem az a feladatod, hogy gyermekeid életéből minden kihívást eltávolíts. Inkább az, hogy megbízható szövetségesként mellettük állj, biztasd őket a nehézségek idején, lépj közbe, amikor a fenyegetés túl nagy, és légy elérhető, amikor válságban vannak. Rendelkezésükre kell bocsátanod az eszközöket, amelyeket használhatnak az élet elkerülhetetlen problémáinak kezelésére és a nyomás elhordozására.

Pál ezt így fejezi ki: „mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk.” A lényeg: a gondok tanítómesterek.