Isten azt parancsolja, hogy szeressük egymást. Érdekes módon azt nem parancsolja, hogy kedveljük egymást. Ez jó, mert lehet szeretni valakit annak ellenére, hogy bizonyos dolgokat nem kedvelünk benne.

Pál azt írja, hogy Isten „alkotása vagyunk” (Efezus 2:10 KJV). Az eredetiben a műalkotás szó szerepel, görögül: poiéma; ugyanebből a szógyökből ered pl. a költészetet jelentő poétika szavunk is. A költészet pedig változatos és kreatív dolog; sokféle formában fordul elő. Ezért mondja a Biblia, hogy Isten különböző emberek által, különböző módon munkálkodik (ld. 1Korinthus 12:6). Mindenféle embert használ, olyanokat is, akiket esetleg nem kedvelünk, vagy akikkel nem akarunk együtt dolgozni. Mindannyian kaptunk valamilyen lelki ajándékot, és rajtunk múlik, hogy felfedezzük-e és fejlesztjük-e azt. Isten azért adja ezeket az ajándékokat, „hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, Krisztus testének építésére” (Efezus 4:12).

A „felkészítse” szó is érdekes. Az eredeti görög nyelven egy orvosi szakkifejezésből származik, amivel a törött csont helyreigazításának folyamatát írták le. Állj meg, és nézz körül a mai világban! Láttál már ennyi összetört szívet, összetört családot, összetört álmot és összetört életet? Ha mi, Krisztus követői jól végezzük munkánkat, ezek az összetört emberek segítségre és gyógyulásra találnak. Isten arra használ minket, hogy szolgáljunk egymás felé, szeressük egymást, tiszteljük egymást és hordozzuk egymás terheit.

Ha belegondolsz, a gyülekezet Isten rendelőintézete, ahol kezelni tud mindent, ami fájdalmat okoz nekünk. Ez a tudat segít szeretni olyan embereket, akiket nem feltétlenül kedvelsz.