Ha nem tartod fenn magadban a lelkesedést, az élet letarol. Valaha kihívást jelentett a munkád, de később monotonná vált; valaha odavoltál a kedvesedért, de mostanra megkopott a kapcsolat; és a mindennapi Istennel járás, amely egykor inspirált, most unalmas vánszorgássá lett.

A lelkesedni szó az eredeti görögben azt jelenti: „Isten Lelke által ihletettnek lenni”. Hogyan maradhatunk ihletettek? Ahogy az izraeliták minden reggel friss mannát gyűjtöttek, nekünk is szükségünk van a napi igebevitelre és Isten Lelkének napi infúziójára. Pál kihívás elé állította a római keresztyéneket: „legyetek (…) a Lélekben buzgók: az Úrnak szolgáljatok” (Róma 12:10–11). A Galáciában élő hívőknek pedig ezt írta: „Helyes az, ha valaki mindenkor a jóért buzgólkodik” (Galata 4:18). Tehát a neked nem tetsző dolgok miatti panaszkodás helyett ismerd fel, hogy Isten jelenléte és ereje benned él, ettől lesz mosolygós az arcod és ruganyos a lépted.

Sheldon Vanauken író szerint: „A keresztyénség mellett a legjobb érv maguk a keresztyének: örömük, bizonyosságuk, teljességük. Ám a legerősebb érv a keresztyénség ellen szintén maguk a keresztyének – ha komorak, örömtelenek, önigazultak, önelégültek, szűklátókörűek és elfojtók.” A keresztyén élet nem a sír felé tartó utazás, arra törekedve, hogy biztonságban és testünket kímélve jussunk el odáig, hanem verseny a célig, mindent beleadva, egészen kiteljesedve és hangosan hirdetve: „Hűha! Micsoda pálya! Micsoda verseny!”

Dávid beszámol arról, hogy Isten kiemelte őt a kétségbeesés gödréből, szilárd talajra állította, és új éneket adott neki (ld. Zsoltárok 40:2–4). Nem ugyanezt tette veled is? Rajta, legyen hát benned némi lelkesedés!